A blog nagyrészt a DSLR fotózásról szól, de néha a kis Canon kompaktomat viszem magammal, és azzal is születnek elfogadható képek. A jó kompaktos fotók titkának azt tartom, hogy jöjjünk rá, mi az, amit kompakttal érdemes fotózni és ahhoz tartsuk magunkat. Egy kis gépből nem lehet krémes bokeh-t, ütős éjszakai fotókat, szuper portrékat kihozni. Persze van, akinek sikerül, de most rólunk, földi halandókról lesz szó.
Már régebben készítettem egy albumot Flickr-en, amelyben azokat a fotókat gyűjtöttem össze, amelyek vagy kompakt géppel készültek, vagy témában és kivitelezésben olyanok, hogy egy kompakt géppel is elkészíthetők. (Itt most nem a 10.000 forintos mini, fullautomata gépre gondolok, hanem monyjuk egy olyan kompaktra, amely rendelkezik expokompenzációs lehetőségekkel, vagy egy olyan menüvel, ahol a ‘tájkép’, ‘havas táj’, ‘éjszakai fotó’ pontok megtalálhatók. Anyukám régi IXUS-a is ilyen, de a tulajdonomban lévő pár éves PowerShot is.)
Pár gondolat a kompakttal való fotózásról:
- Kis élességtartományt nehéz belőle kicsikarni. De a makró mód meglepően jól működik, úgyhogy érdekes közelképeket lehet készíteni. Jómagam hülye vagyok a makróhoz, de két tesztképet azért készítettem makró módban, hogy érzékeltessem, mennyi bokeh az, ami egy középkategóriás kompaktból kicsikarható. 
Az első kép a hagyományos makró módban készült, amely csak nagylátó állásban elérhető (zoomolni tehát nem lehet). A közelpont egész közel van a frontlencséhez, és a fókusz egész ügyesen eltalálja a tükrös gömböt. A háttér valamennyire elmosódik: nem lesz nagyon krémes, de kompakt géptől és nagylátó állástól úgy érzem, teljesen elfogadható.
A második kép makró nélkül készült (a makró üzemmód zoomoláskor automatikusan kikapcsol, mivel megnő a fókusztáv), itt a tele állás által okozott háttérelmosással próbáltam variálni. Főleg, hogy így értelemszerűen kevesebb látszik a háttérből, é az egy darab könyvespolc talán nem annyira kusza, mint a fél szoba. Ti melyik beállítással makróznátok?
Visszatérve a kompaktos témákhoz: mint látjuk, a mélységélességgel való játék nem igazán járható út, ezért a jól fotózható témák között ott van a nagy mélységélességet igénylő tájkép, városkép, és állvány/kitámasztás esetén az épületbelső is. A legtöbb kompakt elég korrekt induló nagylátószöggel (24-28mm) rendelkezik, közelről fotózva még a nagylátótól megszokott érdekes torzításokat is kihozhatjuk belőlük.
Sok kompakt rendelkezik teljesen manuális beállításokkal, ezeket viszont gyakran csak a menüből, vagy többes gombnyomogatás után érjük el. Ezért én inkább a fotótémákat használom, a mérnökök a legtöbb esetben nagyon okosan programozták a gépet,tehát a ‘tájkép’ menütéma’ valószínűleg remekül alkalmas lesz a tájak fotózására, de általában van ‘akvárium’, ‘ablakon keresztül’ meg ’sport’ is, amelyek szintén jól használhatók az adott helyzetekben.
Sajnos a kompakt gépek leginkább arra nem alkalmasak, amelyre a legtöbben megvásárolják őket: beltéri családi, gyerekfotózásra. Ehhez a témához nagy fényerő, lehetőleg nagy érzékelő, jól teljesíthető fényérzékenység és kevés fény esetén ügyesen kezelt külső vaku volna az ideális, vagyik egy kiskompakt szöges ellentéte. A beépített vaku használatától tisztelettel eltanácsolok mindenkit, és a fényszegény környezetben sem készülnek jó fotók. Persze a karácsonyfa előtt játszó gyerkőcöt meg kell örökíteni, vakufény ide, zajosság oda, de családi fotókhoz inkább a nappali, természetes fényt ajánlom, ilyenkor jó hasznát vehetjük a ‘gyermekek’ témának, amely segít élesen megörökíteni az izgő-mozgó célpontokat is. Nővérem Sony kiskompaktja rendelkezik arc- sőt mosolyfelismerő funkcióval is, és valóban működik, és bár kissé komolytalannak tűnik, jól szórakoztunk a tesztelés közben (a ‘idefigyelj, hogy ezek mit ki nem találnak, várjál, most ne röhögj, hadd érzékelje majd mikor mosolyogsz, na most vigyoroghatsz, ja még ne, elfelejtettem bekapcsolni’ jellegű helyzetek sok felszabadult nevetést és ezáltal természetes fotókat eredményezhetnek!)
A spontán éjszakai fotókban sosem fog jeleskedni a kompakt gépünk, de ha sikerül letámasztani vagy egy apró állványra tenni, akkor nagyonis használható felvételek készülhetnek, főleg, ha a kék óra fényeiben fotózunk és nem nehezítjük az érzékelő dolgát a tökfekete égbolttal, vízfelszínnel.
Egy utolsó tipp: a kompaktos fotóimba csak nagyon ritkán komponálom bele az eget, mivel az érzéeklő csak a legritkább esetben tud megközdeni az ég és az előtér közötti fényerő-különbséggel. Ez csak olyankor szokott sikerülni, amikor az ég és az előtér nagyjából ugyanolyan fényesek (alkonyat, ködös idő, késő délutáni kék ég).
Remélem, segített ez a poszt a kompakt gépet használóknak és a kompaktot másodgépként használó DSLR fotósoknak is! Kommentben szívesen látom az olvasók kompakt géppel lőtt legjobb, vagy épp javítani kívánt fotóit.
Created with Admarket’s flickrSLiDR.
A kék órás fényképezésről már írtam korábban az éjszakai fotózást taglaló posztban (katt ide a linkért), azonban a téma ismét aktuális lett, mivel rátaláltam egy igen remek oldalra, amelyet egy magyar fotós készített. A Blue Hour Site (link) teljes egészében a kékórás fotózásnak szenteli tartalmát, és tele van hasznos cikkekkel, tippekkel, és egy fantasztikus kis funkció segítségével azonnal ellenőrizhetjük, mikor következik be nálunk a reggeli és esti kék óra. A funkció a kapcsolódó számítógép helyét veszi figyelembe, így mivel én Stockholmból kapcsolódom az oldalra, nekem automatikusan a stockholmi kék órák kezdetét és végét jeleníti meg, amint belépek az oldalra. Kényelmes és hasznos!
