Ákos (weboldalát és szép fotóit itt találjátok) néha megkeres egy-egy fotójával, hogy mondjak véleményt. Hihetetlen jó képeket készít és szokott HDR-ezni is :)
Nemrégiben két szép fotóját küldte át, hogy valami nem stimmel velük, de nem tud rájönni, hogy mi. A saját ízlésem szerint módosítottam a képeken. Mindkettőn kb. ugyanazt az utómunkát végeztem: pici Color Balance és Levels, valamint az ég kékjén mindkét esetben halványítottam.
Ezt a pici módosítást szinte minden HDR fotón elvégzem, és a simán RAW-ból importált képeimen isáltalában mindössze ugyanezt csinálom. A színegyensúly módosítást minden esetben érdemes kipróbálni és a levels segítségével finoman növelhetjük a kontrasztot és ezzel együtt a szaturációt is.
Kíváncsi vagyok, ti mit szóltok. Melyik változat tetszik jobban, illetve ti milyen utómunkát végeznétek az eredetin!

Nemrégiben egy éjszakát töltöttem a Tyresta nemzeti parkban. Ez a szép hely Stockholmtól rögtön délre fekszik, és egészen a bejáratig városi busszal megközelíthető. Innen aztán számos túra- és sétaösvény vezet körbe a parkon, ahol jó néhány tó is található. Az én célom is egy tópart volt, ahol remek lehetőségek vannak a kirándulásra. Az ösvény végig remek, az utolsó másfél kilométert hatalmas, lapos sziklákon kell megtenni, szóval szórakoztató gyalogtúra. A tó partján pedig egy három oldalú, vízhatlan, fából épült menedékhely várja a turistát. A kunyhó előtt elkerített részen tűzrakóhely, és - most fogózzatok meg - néhány méterrel odébb egy köbméternyi ládában, felhasogatott tűzifa áll a kirándulók rendelkezésére, természetesen ingyen és bérmentve. A faláda mellett nagyobb farönkök és egy nagy fejsze - a tűzrakóktól elvárják, hogy ha fogytán van a felhasogatott fa, akkor pótolják.
Este fél hatkor érkeztem ki egy ismerősöm társaságában, aki autóval kivitt és néhány óráig kint maradt, majd hazament. Ezalatt megpróbáltunk tüzet rakni, ami remek kihívás volt, tekintve, hogy semmifajta tűzszerszámot nem vittünk (ez véletlen volt és nem vagánykodás). Szerencsére az ismerősömnek rémlett valami a nagyítóüvegről és a Nap sugarairól, ezért aztán a 85/1.8 objektívemet, sűrű keresztvetések közepette, nehogy a fotózás védőszentje örökre elátkozzon, bevetettük tüzet csinálni. Mintegy órámba került, de végül sikerült lángra lobbantani valami kis zuzmót és szalmát. Persze miután véres verejtékkel sikerült tüzet raknunk, megérkezett egy apuka két gyerekkel és egy csomag gyufával. De nem baj, a győzelem a mienk volt!
A túra célja az volt, hogy 24 órán át fotózzak egyetlen helyszínen, ezáltal megvizsgálva, kipróbálva a fények változását és egy kis kitartásgyakorlatnak sem utolsó. Egy angol fotós magazinban olvastam erről a fajta kirándulásról és nagyon megtetszett az ötlet. Utóbb 24-ről 12 órára módosítottam, tekintve, hogy reggel 6 (ami Svédországban ilyenkor már 2 órával napkelte után van) és este 6  között már nem nagyon vannak fotogén fények.
Fél hétkor elkezdtem hát a fotózást, és ugyan nem óránként egyet, hanem átlagban óránként 3-4 fotót készítettem.
Kilenc és tíz között az ismerősöm hazaindult, az apuka és a két csemete nyugovóra tértek kicsit odébb a sátrukban, én pedig megkezdtem a virrasztást. Még bőven világos volt, de már kezdett lehűlni a levegő és amire lement a Nap, egészen hűvös lett. Jégeralsó, vízhatlan nadrág, két t-shirt és egy kapucnis pulcsi volt rajtam, de éjfél után egy termo felsőt is magamra húztam.
Éjfél körül megkezdődött, amire titkon vártam: előkúszott egy vékony ködpára-réteg a tó felszínére. Ez a köd a levegő lehűlésével egyre vastagabb, fehérebb lett, erre a látványra vágytam, mióta Svédországba költöztem. Hihetetlen szép volt, mögöttem a sötéten susogó erdő, balra a mindvégig bíborszínű aljú égbolt, fölöttem a mélykék, nem teljesen sötét ég, előttem és jobbra pedig a tóparton pihenő sziklaóriást körbetáncoló ködfoszlányok - ilyenkor tényleg átérzi az ember, hogy miért is hittek az északiak oly sok mesebeli figurában még a 20. század elején is.
A kirándulás előtt tartottam tőle, vajon milyen rejtélyes hangok lesznek majd az erdőben. De az egyetlen hang egy halk plöttyenés volt a közelemben. Az elemlámpa fényében pedig egy szép, nagy békula ült és nézett engem. Azonnal összebarátkoztunk, bár elemózsiát  nem tudtam adni neki, de megengedte, hogy hozzáérjek és egész éjszaka a közelemben ugrált. Helyes béka volt, lehet meg kellett volna csókolni.
A legsötétebb órában, amikor fáradt voltam, nyűgös, fáztam és úgy globálisan elegem volt az egészből, felkelt a Hold. Velem szemben, a fenyők mögül kandikált elő és szabad szemmel látható sebességgel mászott fel az égre. Sajnos a leghosszabb tele 85mm volt, de így is készült róla pár kép, persze állványról.
Hajnaltájt, amikor már úgy éreztem, hogy már kézből is kitartom az expókat, egy kis sétára indultam a környező sziklák között. Itt ért a napfelkelte is, és életre szóló emlék, ahogy a Nap első sugarai megvilágították a dúsan szálló ködpárát. Közben persze kattogott a gép szorgalmasan :)
Érdemes megfigyelni, hogy csupán egy perc mennyire hihetetlen különbséget okozott a fényekben (04:26 és 04:27 között). Amint a Nap erőre kapott, rögtön kisöpörte a ködöt a tóról és teljes erővel melegítette a levegőt. Ezt élveztem én is pár órán át, aztán hazabuszoztam és estig aludtam.
A képeknél érdemes megnézni az időpontokat (kép alján jelenik meg). Fotózáskor az egyszerűségre törekedtem (najó, a végén van egy HDR), nagyjából módosítatlan képek. Az ihletet részben maga a letisztult, sallangmentes svéd természet adta, de kirándulás előtt nézegettem a nagy svéd tájképfotós, Claes Grundsten képeit is a helyszínről.

Sokan hiányolják a régi fajta blogbejegyzéseket, a leírásokkal, mi hogyan készült. Erre csak azt tudom mondani: a legtöbb technikát, amit használok, már leírtam! Van bejegyzés

- a rövid záridős vízcseppekről,
- a HDR-ről,
- a közösségekről,
- a szoborfotókról,
- a témaválasztásról,
- utómunkáról,
- ND- és csillagszűrőkről,
- teleobjektívről,
- szupernagylátóról,
- objektívekről,
- RAW konverzióról és egyéb szoftverekről,
- vágásról,
- átméretezésről,
- éjszakai fotózásról,
- gyermekfotózásról,
- ellenfényről,
- bokehről

stb.  Szóval tessék olvasni bátran :)

Ezeket a technikákat használom ma is, nem találtam újakat, szóval a képek ma is ugyanígy készülnek. Továbbra is várom a maileket, ha van kérdés egy bizonyos fotóról, hogy az hogyan készült, akkor nagyon szívesen leírom egészen pontosan, csak írni kell és kérdezni és csinálok belőle posztot, ígérem :)

Új hozzászólás a #419 “Nyílt levél egy szarházinak” bejegyzéshez
Szerző: Blowzy
E-mail: vandalstumper@freemail.hu
Hozzászólás:
Kedves Réka,

idáig bírtam, de most már muszáj elmondanom, hogy szvsz olyan kurva nagy giccseket művelsz, hogy az elképesztő. Ezt nem a barlangos fazonnal kapcsolatban írom, aki láthatóan valami szerencsétlen kretén, csak egyszerűen most bukott ki. Értem én, hogy menő ez a HDR meg a vízen tükröződő fák, de hát azért lássuk be, nem te csinálsz ilyen (rettenetesen giccses) szép képeket, hanem a technika. Nagyon szép a természet, de nem a kép, a kép az ocsmány. Mielőtt azt hinnéd, semmi bajom a digitális technikával, sőt, de tudod ez is olyan mint a maghasadás, lehet jóra is, rosszra is használni.

p.s.: nem kötekedni akarok, egyszerűen csak ez a véleményem - hátha legalább egy kicsit te is így érzed

Kedves Blowzy!
Érdekes ez a hozzászólásod. Számomra az derül ki belőle, hogy rendszeresen követed a fotóimat. Rendszeresen, ámde nagyon figyelmetlenül, tekintve, hogy a HDR fotók mintegy 20%-át teszik ki a fényképeimnek, a vízen tükröződő fás HDR-ek még ennél is kisebb arányt. No de ki kényszerít téged arra, hogy kövesd a képeket és kínozd magad velük egészen addig, amíg már nem bírod ki szó nélkül? Netán arról van szó, hogy közeli ismerősöm vagy, aki pl. a facebookon kénytelen szembesülni az új feltöltésekkel? Érdekes felvetés ez, ugyanis speciel nekem rengeteg fotós ismerősöm van, akiknek a képeit egyáltalán nem kedvelem, mégsem okádnék be soha egy ilyen hozzászólást hozzájuk, egyszerűen azért, mert tudom: mindenkinek a saját stílusa kedves és senki nem azért fotóz tájképet/modellt/makrót/akármit, mert olyan borzalmasan szarnak tartja a műfajt. Mi itten amatőr fotósok vagyunk, akik a saját kedvtelésükből fényképeznek. Soha nem volt célom, és soha nem is lesz, etalonként tündökölni senki előtt, vagy előírni, hogy az én képeim képviselik az egyetemes jó ízlést és minőséget. A magam örömére fotózok és pont olyan képeket csinálok, amelyeneket szeretek/szeretnék. És nagyon örülök annak, hogy eljutottam oda, hogy a képeim nagy része pont olyan, amilyet szeretnék.
Engem örömmel tölt el, ha látom, hogy valamelyik ismerősöm feltölt egy új képet. Mert ez azt jelenti, hogy alkotott valamit, amivel elégedett és meg akarja osztani a világgal. Ez akkor is örömöt jelent, ha történetesen nem az én műfajom az a kép. Szívből kívánom neked, kedves Blowzy, hogy egy nap te is juss el oda, hogy örülni tudj más alkotásának és örömének anélkül, hogy kényszerítve érezd magad lehúzni és bemocskolni az örömüket.
És még egy gondolat: alkalomadtán majd próbáld ki, milyen érzés saját névvel, arccal felvállalni a véleményedet, akkor is, ha az nem éppen hízelgő. Hidd el, remek érzés, tudom ajánlani.
Üdvözöl
Solymosi Réka

Ui. A rendszeres követő mivoltát az is igazolja, hogy ezt a maghasadásos HDR dumát egy az egyben tőlem lopta, szoktam néha használni a blogon.

- A budapesti kirándulás nagyszerűen sikerült, fotókat a Flickr-en találtok, a Budapest szettben, folyamatosan töltöm fel az újabb és újabb fotókat. A város a legszebb arcát mutatta, és bár másfél napot ellopott egy gyomorfertőzés, igyekeztem gyorsan túllenni rajta és élvezni a langyos tavaszi napokat.

- A tervezett Sigma 50-150/2.8-ról sokan kérdeztetek, jelentem meg is vásároltam, de olyan durván frontfókuszos volt, hogy még másnap visszavittem. Szó nélkül cserélték, de a második, harmadik, negyedik és ötödik példány is ugyanezt a hibát produkálta. 45 fokos szögben, 150mm-en, a közelpont közelében mintegy 2-3cm frontfókuszt ad az objektív, ami nem elfogadható, bár nem vagyok egy pixelvadász. Most arra várok, hogy a boltba megérkezzen a következő szállítmány, hogy újabb példányt próbálhassak ki. Nagyon bánt a dolog, mert két jó objektívet adtam el, hogy megvehessem ezt, és már szeretnék a kezemben tartani egy hibátlan darabot.

- A Sigma 18-50/2.8 egyelőre példásan teljesít, semmi extra, hozza azt, amit ígér - és azt igen jól teszi. Ha valaki kíváncsi tesztfotókra, szívesen készítek, de ennek az objektívnek az érdemeit sok weboldalon kiemelték már, megbízható, stabil darabnak ígérkezik.

- Múlt hétvégén egy gotlandi kiránduláson is voltam, Svédország legnagyobb szigetének fővároskája, Visby meghódította a szívemet! Képekkel tarkított, bő lére eresztett útibeszámolót szerkesztek éppen a vázlat bejegyzésekben, szóval nemsokára várható az is.

- A tavasz itt még nagyon várat magára, 5-10 fok között mozog a hőmérő, ma épp zuhogott az eső, de még nem volt igazán meleg, kellemes, tavaszi nap, pulóverben, sálban, széldzsekiben didergünk, a fotózás ennek megfelelően alkalmi kattintgatásokból áll.

egyben a változás szele is, ugyanis nagytakarítást és alapos átszervezést tartok az objektívparkomban. Nagyon sok és hosszú lelkitusa, számtalan megkérdezett fotóstárs tanácsa és nagy lélegzetvételű döntések után a következő kép alakult ki:
A jelenlegi objektívparkom: Canon EF 28/1.8 USM, Canon EF 50/1,4 USM, Canon EF 85/1,8 USM és Sigma 70-300/4-5.6 APO DG Macro (a Sigma 10-20-at kihagyom a felsorolásból, ő ugyanis a vérfürdő-újítás hullámból teljesen kimarad, érinthetetlen, nem vitás, a tájkép és urban fotóim szívcsakrája, nyugodtan pihenhet a fotós kredencben bevetésre várva). Ez az irdatlan mennyiségű fix objektív, az ősöreg és egyre kevésbé használt telezoomal együtt lenehezítette a fotóstáskát és bár én leszek az első, aki aláírja a fixek előnyeit, az objektívcserélgetés egyre nagyobb macerát jelentett. Nem vagyok profi fotós, aki egy, max két objektívvel végigfotóz egy rendezvényt; én sétáló amatőr vagyok, aki itt-ott meglátja a témát, többféle szögből megvizsgálja, közel-távol szemlélődik fotóznivaló után… ezért aztán úgy döntöttem, hogy négy objektívből csinálok kettőt (aztán három lett belőle, de máris mondom tovább).

Az egész ott kezdődött, hogy megtetszett egy fotóstársam Sigma 50-150/2.8 EX DC HSM objektívje és úgy éreztem, ez jó lenne nekem, mivel szeretem a kistele tartományt és a krémes bokeh-t, a fixeket pedig amúgyis 2.5-2.8 között szoktam használni. Először úgy voltam vele, hogy eladom az 50-es és a 85-ös fixet és a 70-300-at és a három kiváltására megveszem az 50-150-et. Ez a döntés viszont valahogy nem smakkolt, főleg a 85/1.8 eladásának gondolata fakasztott nagyonis valódi könnyeket, szóval a 85 marad. Eladom viszont az 50/1.4-et, amelyet soha nem tudtam igazán megszeretni, bár sokat használtam, nem érzem úgy, hogy megérné az árát, hogy annyival jobb lenne az 50/1.8-nál, mint amennyivel drágább. Utána biztosan nem fog fájni a szívem.

A 28/1.8 és az 50/1.4 eladásából tehát beszerzek egy Sigma 18-50/2.8 EX DC-t (sajnos nem HSM, ellenben a 20cm közelpont miatt rábiggyesztették a Macro feliratot), a telezoom szerepét pedig a 70-300 helyett a praktikusabb és sokoldalúbb 50-150 fogja betölteni. Ez némi ráfizetés - ha eladnám a 85/1.8-at, akkor még keresnék is a bolton, de nem vagyok hajlandó ilyen gaztettre. Egy jó Canon fix maradjon csak meg a gyűjteményben.

Pestre már remélhetőleg a Sigma 10-20 - Sigma 18-50 - Canon 85/1.8 trióval megyek (vasárnap utazom, hurráááá), az 50-150 megvételéről pedig a pesti utazás után hozok végleges döntést, mivel ott fogom nyüstölni-tesztelni, hogy meglássam: valóban olyan jó-e, mint amilyennek hangzik, vagy túl szép, hogy igaz legyen :)

úgy gondolom, nem kell hozzá túl hosszú kommentárt fűzni; a múltkori poszt szemfüles főszereplője immár pénzért árulja a versenybe való bekerülést. És feltehetőleg baromi elégedett magával továbbra is.

A rekafoto.com oldal néhány nappal ezelőtt átlépte a 100.000-es határt - ennyiszer látogatták eddig az oldalt, bő egy éves fennállása óta.  (visits, nem hits szerint számolva).  A statisztika oszlopai pedig lassan, de biztosan haladnak felfelé.
Nagyon köszönöm az eddigi figyelmet és a jövőben igyekszem még gyakoribb és színvonalasabb frissítésekkel újítani az oldalt és a blogot egyaránt. És bár a vendégkönyvben nem szoktam válaszolni, itt mondanék köszönetet az oda író kedves embereknek is :) nagyon jólesik minden egyes szó.

Háttér: Indafotó március 8-i pályázata, ahol az új magyar kereső, a szörcs háttérképe a tét.  A nyertes fotó egy hétig lehet a szörcs háttérképe.
A versenybe az a tíz versenyző kerül be, akinek az elmúlt hétén legtöbben nézték meg a szorcshatter címkével ellátott fotóját. A március 8-án elkezdődött és egy hétig tartó szavazási kör nézettségi versenyét ez a fotó nyerte:

A fotót egy hét alatt több mint kétezren nézték meg - csaknem annyian, mint az Indafotón fent lévő legnépszerűbb fotómat több mint két év alatt! (Amely így néz ki:)

Mindenkinek a saját belátására hagyom, hogy a legfelső barlangos fotó hogyan kaphatott egy hét alatt rekorder nézettséget, és hogyan nyerhette meg a szavazást 161-96 arányban a második helyezettel szemben:

Mint mondtam, én nem vádolok senkit és nem is spekulálok. Ennek ellenére az indafotó blogon én és pár másik fotós a következő kirohanást kaptuk az akkor már biztos győztestől. Erre kívánok válaszolni,. Alábbiakban a komment, válaszaim a kommentbe dőlt betűs beszúrással:

Niro 2010.03.13. 23:08:35
Csutkaa 1: Az első héten a fással nem volt problémád. Gondolom jobban tetszene most is egy olyan kinti időjárásnak megfelelő kép…
Te, Rékuc, Bizsu60 hihetetlenül rosszmájúak vagytok velem szemben.

Tévedés, semmilyen rosszmájúság nem volt a hozzászólásainkban.  Az nem rosszmájúság, ha nem tetszik egy fotó, sőt az sem, ha egy fotót minősíthetetlenül szarnak tartok. Az csak egy vélemény, amelyet vállalok.

Hagy ne Ti döntsétek már el mi a jó.

Hadd. Amúgy nem mi döntjük el, mi a jó. A jelek szerint te döntötted el, hogy mi a jó, és ezt be is erőszakoltad egy első helyre, nem törődve azzal, mennyire röhejesen hat ez a telibevakuzott, dekomponált szarhalmaz a sok igényes, valóban jó fotográfia között.

Ti oly lelkesen szavaztatok Hobre erdejére (itt mondhatnám én is hogy csaltatok, mert az aztán igen szépen felfutott miután céltáblára tűztetek engem, de nem teszem) - ezzel mint a gúnyolódó hozzászólásaitokból kiderül - nem volt problémátok.

Céltáblára te tűzted magad, a nevetséges nézettséggel, amely szemet szúrt néhány embernek.

Én miután ezt láttam, bizony csináltam egy kis web 2.0-ás kampányt magamnak. Ez nem csalás.

Ezt soha senki nem fogja tudni ellenőrizni, azonban sikerült elérned, hogy a pályázat kiírói most már a szabályok megváltoztatásán gondolkodnak, magyarul szépen szétcseszted a versenyt és egy csomó ember kedvét elvetted a további versenyzéstől. De szép is lett volna,  ha ez is megáll annyiban, hogy bekerül x pályázó, mindenki szavaz a neki legjobban tetszőre, és kész. De nem, neked ez nem volt elég. Te nyerni akartál a szaroddal. Nem azt akartad, hogy a legjobb fotó nyerjen. A múlt héten, amikor én is pályáztam egy fotómmal és megláttam Csutka villanyos képét, azonnal tudtam, hogy az lesz a győztes. És tudod mit? Örültem neki, örültem, hogy egy olyan fasza fotó lett a nyertes. Nem azon munkálkodtam, hogy mindenáron az én, én, én fotóm díszelegjen a háttérben.

Nem a fotós véleményetekkel van bajom, hanem a stílusotokkal.
Buzsu60 Te először tanulj földrajzot.
Rékuc, Te annyira nem szereted a magyarokat és a mentalitásukat, de milyen érdekes, pont Te vagy a legmagyarabb ráadásul külföldről.

Hogy jön ez ide?

Csutkaa és Ti nagy fotóművészek, bármilyen hihetetlen ez egy hobbifotós oldal elsősorban (indafotó), ahol ilyen amatőrök is eséllyel indulnak. Nekem is van jobb képem, de amit beneveztem versenyre, hát épp ez lett a legnézettebb…

Te sem állíthatod, hogy véletlen műve, hogy a ‘fotódat’ egy hét alatt többen nézték meg, mint az indafotón fent lévő képek 99%-át.

Ráadásul nekem csak 1 képem indult szavazáson, nem úgy mint másnak, az egykori szabályzattal ellentétben. Nekem is vannak jobb képeim, nézzétek végig albumaim;)

Ezután a bemutatkozás után kösz, inkább kihagyom.

Ha oly nagy profi fotósok vagytok, menjetek a profi fotósok oldalára (remélem nem kell tippeket adnom melyek ezek) és őt menőzzetek. Ya, hogy ott lehet már kevés a tudásotok?…

Bocs, de itt csak és kizárólag te menőztél. Összejött, örülj magadnak nagyon. Igazán büszke lehetsz a teljesítményedre.

Mindenesetre ne az alkalmi fotósok gyűjtőhelyén szemétkedjetek, és vádaskodjatok.

Ismétlem magam: a szemétkedés és a vádaskodás kizárólag a te rezortod, ebben más nem vett részt. Vedd már észre magad!

Nekem tetszenek a szavazásba bekerült képek, de nem hinném az enyém rossz lenne a mezőnyben a többihez képest.

El vagy tévedve, de nagyon. Felvilágosítanálak, hogy a képed sehol sincs a többihez képest. Egy vacak, elkattintott turistafotó az ‘itt jártam’ kategóriából.

Nagyon nem szeretem a rosszindulatú embereket. Ne aggódjatok ki nyer a választásokon a kerületetekben, nálatok csak jobb ember lehet. És teszitek itt magatokat úgy, hogy kettőtök képe már volt háttér. Nekem nem az életem a fotózás, de ne akarjatok magatoknak mindent… Ráadásul ha olyan nagy profik vagytok, mit bénáztok itt? És miért nem jobb képetek lett nektek szörcs háttér?

Előtted csak jobb képek voltak a háttérben. Csutka villanyosa atomjó kép. De akkor még tiszta volt a verseny. Egyébként meg hánynom kell ettől az önelégült stílustól. Ülsz a magad kreálta szarkupac tetején, azt hiszed, hogy nyertél, pedig kibaszott nagy lúzer vagy, és még gúnyolódsz is azokkal, akiket becsaptál, átvertél. És még te merészelsz velünk személyeskedni? Na ehhez kell a rinocérosz vastagságú pofabőr.

Mert ha szánnák 1 napot fotózásra (vagy bárki), bizony én is tudnák olyat fotózni mint amik már voltak. Bizony az én olcsó gépem is le tudja kapni ua. mint a Ti több százezresetek.

Hajrá kedves Niro, kíváncsian várom, mikor alázol porba.

Csináltatok Ti is jobb képeket (gondolom), még se az lett… Én is csináltam, ez így jött össze.

aha, persze ismét csupa véletlenül.

Remélem legközelebb jobb fotóm kerül szavazásra, és remélem nektek is:)
Versenytársaimmal nincs bajom, csak utálom ha ilyenek kipécéznek. Nem bírom az ilyen képződményeket (embereket) akik azon élvezkednek, ha mást lehúznak, beképzelt, alpári módon, jogtalanul.

Én sem, ezért  írom most ezt a választ. Amúgy megnyugtatlak, minden fotózni tudó ember hangosan röhög a képeden, utólagos engedelmével idemásolom egy cimborám sommás véleményét a képről:

szerintem teljesen jogos. nem mindennapi, mesteri technikakat alkalmazott a kep izgalmassa tetelehez! A legbrilliansabb a vaku altal megvilagitott kozeli falak es a lampa koruli sotetebb resz kozti finom atmenet, amely szinte vezeti a szemet a kepen kivaloan kozepreszerkesztett fotemara, a lampara. Az arnyekok altal kemenyen megtort monotonitasa a falnak mar csak hab a tortan, melyet csak meg ekesebbe tesz ez az avantgard jatek a feheregyensullyal! Mindenesetre nem hinnem, hogy ez meglepo lenne ha nyomonkovetted volna a muvesz eletpalyajat, melyet elenk tart az indafoton! Elismeresem jeleul en maris Niro kepere adom le a szavazatom!

[UPDATE 2010-03-16 12:55] Örvendetes hír: A szorcs.hu háttere jelenleg a hivatalos második helyezett, Hombre erdője. Jó döntés volt, köszönjük.

A kék órás fényképezésről már írtam korábban az éjszakai fotózást taglaló posztban (katt ide a linkért), azonban a téma ismét aktuális lett, mivel rátaláltam egy igen remek oldalra, amelyet egy magyar fotós készített. A Blue Hour Site (link) teljes egészében a kékórás fotózásnak szenteli tartalmát, és tele van hasznos cikkekkel, tippekkel, és egy fantasztikus kis funkció segítségével azonnal ellenőrizhetjük, mikor következik be nálunk a reggeli és esti kék óra. A funkció a kapcsolódó számítógép helyét veszi figyelembe, így mivel én Stockholmból kapcsolódom az oldalra, nekem automatikusan a stockholmi kék órák kezdetét és végét jeleníti meg, amint belépek az oldalra. Kényelmes és hasznos!

A fotózási tippekkel telített cikkek, írások mellett egy dinamikusan változó kékórás galéria is van az oldalon, ahova egy flickr csoportba lehet feltölteni képeket (napi 3 fotó a jelenlegi limit).
A Blue Hour Site-nak facebook csoportja is van, érdemes csatlakozni a legfrissebb képekért, hírekért.