Lehet, sőt biztos, hogy “kissé” késői a komment, de sajna csak most találtam meg a blogot.

Ő… Szerintem ha valaki azért fotózik a temetésen, mert le akarja kapni, ahogy XY-t leengedik a lyukba (bocs), akkor az elég gáz… Lehet egy szintbe hozza azzal, mintha a kutya szülését fényképezné.
Viszont ha az ember úgy rakja össze a képet, hogy pl. a koporsó csak egy kis hányadban van benne a képben, és inkább az arcokra koncentrál, akkor szerintem ez rendben van… Így a hangulatot, az érzéseket, és a szomorúságot vissza lehet adni, és nem azt a tényt, hogy hogyan, milyen vastag kötéllel eresztik le szép lassan Mari nénit.

más: az öcsémék esküvőjén fel lettem kérve fotózásra, elutasítottam a felkérést, de megnyugtattak, hogy a hivatásos fotóst kiegészítve kell fotózni

mivel tanú is voltam, ezalatt a 10 éves Réka(!) lányom kezelte a K20-ast, elég jól

készítettem primitív fényterelő tölcsért (bouncert) a beépített vakura, a youtube-on átnéztem a “wedding photography” témájú profifotós reklámfilmeket…a lényeg, jól kiegészítettük egymást a fotóssal, van amit ő látott meg, van amit én

szeptemberben viszont egy gazdag esküvőn voltunk, ahol a fotósnak és a videósnak a bele is kilógott szinte, annyit dolgoztak

Esküvő: múlt héten voltam esküvőn, mint a tanú párja. Én kifejezetten élveztem. Ugyanis soha nem fotóztam még esküvőn. Ha eddig esküvőre mentem, szigorúan otthon “felejtettem” a táskát. De most valahogy vonzott a dolog. Jókat mosolyogtam a “hivatásos fotós” kolléga ténykedésén…aztán meg igyekeztem nem “hivatásos” fotókat csinálni.
Persze amiért ez kicsit másabb attól, amit említettél, hogy ide önszántamból mentem, és nem “felkérésre”. Szóval ha nem lett jó egy kép sem, akkor sem zavar senkit (max. magamat hibáztathatom).
Üdv,

Radácsi Péter

Esküvő: na 3-ból egyet elutasítottam, egyiken volt mellettem valaki - pontosabban én voltam más mellett mert azt sem vállaltam be - a harmadik pedig éppcsak egy önkis egybekelés volt.

Nos a fő baj az, hogy ahol nem áldoznak a fényképészre, így haveri alapon szeretnék megcsináltatni a képeket, ott nem erőssége a csapatnak az igényesség…persze tudom, lehet anyagi vonzata a dolognak, de mégis. Erre igenis fel kell készülni, nemcsak a fotósnak, hanem a párnak is. Úgy jó képet csinálni, hogy …na itt vaqgyunk kattintsatok aztán mehetünk…ott csak a szerencse segíthet. Engem pedig kicsit frusztrál az a dolog, hogy odamegyek a cuccal, izzadok mint a ló, és igazából esélyem sincs a jó munkára. És tényleg fárasztó. Nincs megállás mert a pillanat elszáll, és kész.

A másik: nagyon kell ismerni a procedúrát, mikor, ki, hol, és mit csinál. Általában a helyszín is új….nincs beállítás, rögtönözni kell.

Az egyik ilyen fotózásnál elég nagy tömeg jött össze, alig vártam a kültéri fotózást…na aztán jöttek a problémáim: összeterelni a népet, olyan irányba állítani hogy látszódjon is belőlük valami - szikrázó napsütés volt - persze úgy hogy mégse egy kőkupac legye mögöttük…olyan helyet kellett találni, ahol nem félárnyék van, mert az arcon hülyén néz ki ha a fél arc árnyékban van…tehát ha jó beállított képet akar az ember, nem árt egy jól bejárt hely, ahol tudja az ember, hova vigye a párt….

na így elsőre ez esett ki belőlem…

Ja igen…azóta már van vakum…de pár hónapja még nem volt :))) de ezt senki ne mondja tovább :)))

Esküvőhöz:
Nekünk augusztusban lesz az esküvőnk, és az egyik legjobb barátom fog fotózni, és Ő lesz a tanúm is! :D Szerintetek? :D
Tökre élvezni fogja, legalábbis Ő ezt mondja, és nem ez lesz az első esküvője, amit lefotóz!

Vállalni én sem vállalnám, már csak azért sem, mert nem vagyok sem technikailag, sem tudásilag, sem sehogy felkészülve egy ilyen méretű feladatra, viszont a flickr-re tolok fel esküvős képeket, és mindenki eldöntheti, hogy meg lehet e csinálni úgy a fotózást, hogy ne szenvedjen csorbát a szórakozás sem! :)

Gondolkodtam, hogy a legtöbb flickr ismerőst meghívom az esküvőre, dehát Asszonykám nem akart hallani róla! :D Méghogy ~30 gép nézzen vele szembe?!! :D

Nagyon rég nem írtam ide, de most megtöröm! :)
Szóval temetésen fotózás! Érdekes téma, és sajnos aktuális volt az életemben nemrég! :(
Meghalt Kedvesem nagypapája, és gondolkodtunk, hogy vigyünk-e fényképezőgépet!
Nem vittem, mondván, Nekem Kedvesem mellett a helyem, és különben sem vagyok “profi” fotós!
Viszont senki nem hozott fényképezőgépet, senki nem csinált képet, és ez nagyon megrendítette az özvegyet!

Ugyanis az élet minden pillanatáról van fénykép! Gondoljatok bele! Rengeteg fényképetek van a kisgyerek-korból, a felnőtt korból, az esküvőről, eljegyzésről stb.

Sajnos az élet utolsó állomása a temetés, és ezt is meg kell örökíteni, véleményem szerint!
A fotózást meg lehet oldani szolidárisan, kedvesen, és nem tolakodva!
Viszont szükséges!

És még valamit gondoljatok végig!
Ott van pl Robert Capa, vagy sorolhatnánk a többi “háborús” fotóst! Mik a leghíresebb képeik? Amikor egy katonát lelőnek, megég, fekszik holtan!
Szerintetek ők ez “kedvel” csinálták? Vagy muszáj volt Nekik? NEM! Viszont, ha nem csinálják meg, ennyivel kevesebb marad az emberiségre, a családra, a rokonokra!

Sajnos a temetés az élet része, és mint ilyen meg kell örökíteni!

DE MINDEZT TISZTELETTEL, MÉLTÓSÁGGAL!

Köszönöm, hogy írhattam!

Ami a temetéseket illeti, pont hétfőn megyek egyre. Nem tudom elképzelni, hogy fotózzak rajta, viszont van egy olyan megérzésem, hogy valaki megkér a helyszínen, hogy azért kattintsak 1-2-őt. A biztonság kedvéért a gép marad itthon.

U.i.: Saját esküvőmön (ha esetleg lesz olyan), tuti hogy olyan fotós/videós lesz, akit nem is ismerek. Inkább megfizetek valakit, minthogy valaki ismerőst ilyen szitu elé állítsak.

Temetés:
Pár éve - lévén hogy a rokonságban a “szappantartó” becenevű gépeknél senkinek sem volt komolyabb, csak nekem, így a szüleim (nagymamám beleegyezéséve - ez az én lelkiismeretemnek kellett) megkértek, hogy csináljak képeket nagypapám temetéséről. Hát fotós pályafutásom legpokolibb napja volt az biztos.
Indoknak felfoghatjuk úgy, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy valami emlékünk legyen az elhúnytról. Egy esztétikusan elkészített ravatalozós képen egy ember fekszik csukott szemmel, szép ruhában, virágok közt… Legalábbis ezt próbáltam meg beadni magamnak, miközben fotóztam az eseményt. Eközben belül üvöltöttem, sírtam, leköptem magam, meg mindent amit lehetett, de ugyanakkor arra gondoltam, hogy nagypapám is azt szeretné, ha nagymamám örülne, és az ő kedvéért nekem MUSZÁLY szép képeket csinálnom.
A dolgot persze nehezítette hogy fenkölt, ünnepélyes, magasztos képet elég nehéz zokogó, magukbaroskadt, síró emberekről készíteni. Sokszor pedig tapintatosságból nem is lépsz be az emberek közé azzal a hideg és érzéketlen masinával a kezedben.
Mindenesetre ha lehet ne vállald el… ha nem lehet, akkor gondolj rá úgy, mint egy szocio fotóra, amit a World Press 2010-es kiállítására készítesz.

Esküvő:
Jópár esküvőt fotóztam már végig, és ezeknek nagyobb része barátoké, vagy távoli ismerősöké volt. Mivel a “hírnevem megelőzött”, így én is belefutottam már pár igen kellemetlen szituba. Sőt, az sem ritka, hogy kevésbé tehetős családok igenis úgy kezdik megírni a vendéglistát, hogy kit miért is hívnak meg… ” A Bélusnak ugye van kamerája, az Eszti férje meg hivatásos Vőfély…” Huh.. isten mentsen az ilyen emberektől. :)
Én elővigyázatosságból amint megkapom a meghívót, megkérdezem, hogy ki lesz a fotós. Mert hát profi vagyok és hátha ismerem… ;)
Ilyenkor a gerincesebb emberek azonnal bevallják, hogy arra gondoltak, esetleg én lőhetnék egyet-kettőt.
Ha ez így történik, akkor még mindíg előtted áll a lehetőség, hogy füllentve vagy anélkül belemenj vagy kihátrállj. Ha nagyon ragaszkodnak hozzád, de nagyon nem akarod, akkor még mindig mondhatod, hogy sajna azon a héten nem hogy az országban, de még a bolygón sem leszel, mert a marsi nagykövetnek kell tolmács… Szóval biztos találsz jó indokot és így nem lesz világvége-sértődés.
Bár aki ilyen aljas módon állít szembe téged a tényekkel, az szerintem másképp definiálja a barátságot, mint Te.. és ezesetben hogy mit gondol rólad, az talán nem is mérvadó.
Más eset, ha óvatlan voltál, és tényleg csak a helyszínen derül ki hogy te vagy a fotós. Akkor ahogy már előttem is mondták, mond hogy bocsi, de kifogyott az akksi… nem szóltak, hogy készülj, így nem is készültél… nem a te hibád, nincs okuk mérgesnek lenni. Nincs “öri-hari”.
Voltam már olyan szituban is, hogy bár vendég voltam, de a fizetett fotós olyan rutintalan volt, hogy a barátok már azon röhögtek, hogy kínomban a sarokba fordulva sírok, tehetetlenségemben, mígnem megkaptam azt a várva-várt titkos biccentést (a barátok beszéltek a párral) és akcióba léphettem. Ilyenkor viszont az a trükk, hogy neked mindíg egy lépéssel a fizetett fotós mögött kell állnod, hogy ne sérüljön az ő tekintélye sem - elvégre úgyhiszem még létezik a fotós szolidaritás.
Ha pedig valamit le KELL fotózni, de ő nem veszi észre, akkor sugallhatod neki, hogy az mekkora kép lenne… és míg ő kitalálja hogy is, te a könyöke alatt elsütöd a profi képet. :)
Sokan mondják hogy esküvőt a világért sem fotóznának, pedig nem olyan nehéz az. Viszot tény hogy nem való mindenkinek. Nagyon jó emberismeret kell hozzá, hogy tudd, kiről, mikor készíthetsz képet (1,2,5 fröccs után..) és hogy kin mennyi ideig érdemes időzni a lencsével. A másik nehézség, hogy az esküvő nem megismételhető. Akkor kell elvállalni, ha úgy érzed, elég rutinod van hozzá.
Ha pedig nincs hozzá kedved, hangulatod, bátorságod, akkor egyszerűen mondj nemet és ajánlj valakit magad helyett. Általában ilyenkor füllenteni kell, hogy nem érsz rá, de volt már olyan is, hogy a barátoméknak meg tudtam magyarázni, hogy ha barátként hívnak meg, akkor jól érzem magam, ha fotósként, akkor nem… utóbbi esetben viszont a szokott árat kapják, kedvezmény nélkül, mert munkáról van szó. Barátként viszont együtt ünnepelek velük, jó buli lesz, de nem is viszek gépet, csak ha találkozok a fizetett fotóssal.
Szerintem, ha elutasítasz egy esküvőt, de azonnal ajánlasz magad helyett valakit, azzal pár ritka esetet kivéve el lehet kerülni mindenféle sértődést.
Nálam amúgy bevállt már, hogy “gyanus” eseményekre egyszerűen NEM VISZEM EL a felszerelést… Az emberek már rájöttek, hogy csak akkor lesz nálam biztosan a gép, ha megkérnek, hogy legyen nálam.

Külön topic téma lenne ha fotós barát esküvőjére lennél hivatalos (15 másik fotós haverral együtt)… ja és zéró fizetett fotós. :))