A tavasz első kirándulása
Szombaton elérkezett a várva-várt nap: a későn érkező stockholmi tavasz első kirándulása. Természetesen teljes fotós felszereléssel, állvánnyal, túracipővel lelkesedtem neki a dolognak. Utunk egy természetvédelmi területre vitt: köves-sziklás tengerpart, szélnyűtte girbegurba fenyők, sűrű erdők. Sajnos az idő túl hűvös volt, ezért nem vártuk meg a naplementét, amely errefelé már igen későn, fél 10 környékén esedékes. De a délutáni fényekben is sikerült zsákmányolni néhány fotót a táj jellegzetességeiről. Az állványnak igen jó hasznát vettem, lőttem pár bemozdult hullámos fényképet. Egy gyönyörűséges világítótornyot is felfedeztem, de erről bővebben nem szólok, egy melegebb estét követően remélhetőleg inkább megmutatom :)
Hú de gyönyörű képek! Csak azt nem értem, hogy a topánkák hogy kerülnek közéjük. ;)
Fanua: köszi, jogos, a topánokra csak sóhajtani tudok… az indafotó rossz albumba tette azt a fotót és hiába helyeztem át manuálisan, sehogy sem akar eltűnni. Sóhajsóhaj. Próbáljatok eltekinteni tőlük, én pedig hozok egy kalapácsot…
Gyönyörüségesek, csak megláttam végülis!
Irgalmatlanul jó képek…. A fenyő valami eszméletlenül….
Kedves Réka!
Szándékosan nem iwiwen írok, mert ide akarok visszajönni, nézni a képeid, ha “látni akarlak”. Bevallom, az összes 15-20 éve nem látott volt osztálytárs közül neked örvendtem talán leginkább. Mondanám, hogy semmit nem változtál, de nem tudom, igaz lenne-e, mert nem emlékszem rád, csak a csupamosolyra, s a döbbenetre, hogy elmentetek Svédországba. Meg van még egy hatalmas emlékem: amikor a vasutas-parkban korcsolyázunk ketten, a parton meg mamáunk beszélgetnek. Bocsánat az offtopikért, de nagyon megörvendtem neked. Visszajövök. De ha nem akarod megvárni, látod az email-címem, írj.
Sok puszi,
Réka