Ha már Ladányi Tomit említetted nézz be a http://asztrofoto.lap.hu oldalra, ott elég sok a témában ügyködő amatőrcsillagász lapját megtalálod magyart is és külhonit is. Hogy hazabeszéljek érdemes pl. Braskó Sanyi (http://brasko.csillagaszat.hu — itt elég jó cikkfordítások is vannak) és Éder Iván (http://eder.csillagaszat.hu) lapját is megnézni.

Amúgy ez a természet és csillagok kérdés szép kis játék: a szépen kiexponált éjszakai tájkép és a pontszerű csillagok sokasága kicsit ellentmondó feltételek legtöbb helyzetben.

A sötét tájhoz elég expó esetén a csillagok már nagylátóval is csíkot húznak, ha követed őket akkor meg a táj kenődik el. Egy kivilágított helyen a táj ég be, de a csillagoknak még kevés az expozíciós idő… Szóval a kreatívkodás és/vagy a képfeldolgozás terén sokat lehet itt tanulni. :)

Jó fényeket, és bocs a hosszabb kommentért: Nyözö

Engem is érdekel a téma és BZd olyan jól leírta, hogy sok hasznosat (saját kútfőből) most hirtelen nem tudok hozzátenni, de egy ötlet:
Ha elmész a legközelebbi csillagvizsgálóba, nekik “A NAGY TÁVCSŐ”-n kívül biztosan van 1-2 mobil ketyeréjük is (a pesti Uránia Csillagvizsgálót véve alapul) és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy megengedik, hogy rátedd a géped és csinálj vele pár képet… ha pedig ügyes vagy, akkor akár rá is tudod venni a srácokat, hogy valami fényszennyezés-mentesebb helyen is fotózzatok. Ha felajánlasz pár professzionális képet - akár papíron - biztos hogy mindenki nyer rajta.. neked legalábbis nem kell űberdrága csillagászállványt venned. :)

(Ladányi úr se gyengén nyomja, nem semmi érzés lehet, ha az emberről csillagot neveznek el, sőt rögtön kettőt)

Én holdtalan estéken, kis fényszennyezésű égen az ISO 200, f/4 beállítást preferálom, az exp idő hosszával az égbolt fényessége szabályozható. Ha a 350D-vel fotózok, akkor bátran elmegyek 20 percig is, egyrészt mert még így is alig zajos, másrészt a programozható távkioldómat még nem adaptáltam hozzá és minél kevesebbszer kell a géphez rohangálni a sötétben, annál jobb :) A környezet dönti el az egyes képek exp. idejét, a múltkori holdfényes képemet ott szúrtam el, hogy (lustaságból) 20 perces képeket készítettem és nem mondjuk 5 perceseket. Mindegyik képet közel azonos beállításokkal kell készíteni, egy 4 perces kép csúnyán bekavarhat, ha a sorozatunk többi tagja 3 perces. Egy programozható távkioldó (TC80-N3 és replikái) nagyban megkönnyíti az életet, csak beállítod, hogy csinálja a mondjuk 5 perces képeket egymás után és lehet bóbiskolni, teát szürcsölni, zenét hallgatni nyugodtan, amíg az akksi le nem merül. Vagy az objektív be nem párásodik, akkor sajnos nincs mese, jobb csomagolni és hazamenni (hacsak nem készültél objektívfűtéssel is:)
Nekem az vált be, ha pont a “navigációs szürkület” (Nautical twilight, http://heavens-above.com/ –> Sun data for today) végén kezdem a fotózást, ekkor az első képeken egy kicsit kékesebbnek látszik majd az ég, ami az összegzés során megmarad.
Célszerű legalább egy órával kalkulálni, a pólus környékén ennél sokkal több idő is kellhet a látványos csillagnyomokhoz. Legutóbb a 350D a 4 éves akksijával 146 percet bírt összesen :)
Tejutas, pontszerű csillagos képet igazából csak megfelelően pólusra állított, óragéppel ellátott távcsőállványról lehet készíteni, ez a kis szerkezet gondoskodik arról, hogy a Föld forgásával megegyező sebességgel mozgassa a gépet a másik irányba, azaz a csillagok ne mozduljanak el a képen.