…az úgy történt, hogy fotózgattam én, de váltakozó lelkesedéssel, időszakosan fellángoló, amolyan szalmaláng féle kitartással. Aztán egy ilyen időszakomban, még a nyár elején ráakadtam a blogodra. Mondanom sem kell, hogy a sokak által tapasztalt étvágyat hozták meg a képeid és tanácsaid ahhoz, hogy kitartóbban foglalkozzam a fényképezéssel.
Valamiért pedig az 50 mm-es projekt tetszett meg és felszólításodra feltöltöttem két képet. Olyan nem igazán “erős” fotókat, ami ugyan tőlem a maximum közelit jelentik, de pl. Nálad a lomtárat terhelnék. És mi történt? Legnagyobb meglepetésemre az egyik képem lett a szerkesztő által kiválasztott hónap képe egy másik fotó társaságában! Kétség nem fér hozzá, hogy baromira nem érdemlem a számomra megtisztelő címet. Tudom, nem egy nagy dolog és annak ellenére, hogy tényleg nem hiszem, hogy egy szavazós rendszerű kiválasztás esetén akár egyetlen voksot is begyűjtöttem volna, örülök neki.
Mindezt azért osztottam meg veled, mert ezúton szeretném megköszönni a motivációt és gratulálni az oldaladhoz.
Nem szeretnék vmi nyálas, Neked ajánlom ezt a díjat című ömlengésbe fogni, igen nevetséges lenne. De tudod, mégis csak Neked köszönhetem, még ha ez ostobán is hangzik, meg nem is egy jelentős történet…
Egy szó mint száz, engem inspirál, tehát köszi mindent és hajrá, meg max respect, lélegzetelállító képeket lősz!

zsolt

hogy miért 48? mert nem annyira szűk, mint az 50mm, de keményebb kompozíciós gondolkodást igényel, mint a 46mm

bocs…de szerintem komolytalan az ötlet

Az is igaz, hogy kroppos vázon az 50mm-es fix egy jó kistelének számít, vagyis tuti portrékat lehet vele csinálni, viszont az eredeti lényegét elveszti.

Sajnos én nem tudok csatlakozni a flickr grouphoz, mivel az 50 éves zorki-4 nem ír exif adatokat a filmre :-)