gyerekek ez nagyon jó :D

Actually, it can be headlights as well if that’s more your cup of tea. I prefer tail lights because they have a nicer color and headlights tend to be a bit too bright for that perfect exposure. A friend just asked about the trick of the trade on msn and I thought I’d whip up a quick post about it.
Long exposure and light trails photograpy is really simple and very gratifying, as you get spectacular results pretty much instantly. But to obtain a nice balance between lights and environmental details takes a bit of experimenting.
First of all, it doesn’t do to take a shot in the dark. Pitch black sky and black concrete don’t reflect any lights and will make the photo look dull. You really want detail and a certain amount of light pretty much everywhere in the frame. Therefore, the best time to take these photos, as in any nighttime photography, is the blue hour, that magical little window of time after sunset when the sky is a rich deep blueish purple. This light will also balance the frame so there will be no overly dark or bright spots, which makes a correct exposure much, much easier.
Of course you can break this rule, like I have done many times. On a foggy night, the gazillions of tiny mist drops in the air will spread and reflect the light and give your photos a dreamlike appearance. Or you can venture out on a rainy evening and catch the gorgeous reflections of car lights on the wet asphalt.
When you have found a suitable spot for your photo, a nice street with nice surroundings and a safe place to set up your tripod, you can start thinking about the delicate issue of shutter speed. Some good rules of thumb:
- The more cars drive past during the exposure, the more lights, the more powerful light trail in the photo. On a small street or road, even a single car can produce a good light trail, but I usually jump for joy when I see two or more drive past in a convoy.
- The car(s) should pass through your frame from front to end during the exposure, so the optimal shutter speed would be the amount of time it takes for a car to drive along the part of the road that you are photographing. If the car drives too fast, it won’t have time to leave a significant trail. If it drives too slow, it won’t have time to pass throught the frame, so you’ll end up with a line that ends abruptly half way - not pretty. So have a look at the average speed of the passing cars, then adjust your shutter speed so that a car will have time to cross your frame.
- I always underexpose these photos by at least 1EV, to bring out contrast in the photo. Also take in consideration that a passing car will light up the image, so make sure you count that in when taking a test shot of the empty street to set the exposure values. ISO speed and aperture may have to be tweaked to obtain the crucial shutter speed, but optimally ISO100-200 and aperture f8-f13 yield the best results.
- If you have a polarizer filter, use it to block out disturbing reflections, for example when the car passes under a streetlight that makes its roof shimmer. A filter also makes it easier to adjust the shutter speed to the desired amount.
I’d love to see your light trail photos, so if you have any to showcase, leave the link in a comment here or on my Flickr page. Good luck!

Bár rengeteget lógok a flickr-en és néha azt gondolom, minden zugát ismerem, néha mégis olyan meglepetésekre bukkanok, hogy utána jó ideig keresem az állam. A mai napon is egy ilyen kincset találtam: az amerikai Seth Dennon fotóprojektje, amelyben építészeti részletekből farigcsál bizarr, meghökkentő arcokat. A külön fotózott, majd tükrözéssel, forgatással, vágással és színezéssel kollázsba illesztett képek fantasztikus mozaikot alkotnak, az arcoknak fantáziadús, a valódi embernevekhez hasonló, ám mégis némileg torzított neveket is ad. A műévsz saját nyilatkozata a sorozatról:
‘In the SethD8 Arch Faces series I focus on using photographs of architectural elements combined with manipulation and editing to bring out the faces watching us in every building and structure we create.’
Élvezzétek ti is ezeket az alkotásokat!

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

A blog nagyrészt a DSLR fotózásról szól, de néha a kis Canon kompaktomat viszem magammal, és azzal is születnek elfogadható képek. A jó kompaktos fotók titkának azt tartom, hogy jöjjünk rá, mi az, amit kompakttal érdemes fotózni és ahhoz tartsuk magunkat. Egy kis gépből nem lehet krémes bokeh-t, ütős éjszakai fotókat, szuper portrékat kihozni. Persze van, akinek sikerül, de most rólunk,  földi halandókról lesz szó.
Már régebben készítettem egy albumot Flickr-en, amelyben azokat a fotókat gyűjtöttem össze, amelyek vagy kompakt géppel készültek, vagy témában és kivitelezésben olyanok, hogy egy kompakt géppel is elkészíthetők. (Itt most nem a 10.000 forintos mini, fullautomata gépre gondolok, hanem monyjuk egy olyan kompaktra, amely rendelkezik expokompenzációs lehetőségekkel, vagy egy olyan menüvel, ahol a ‘tájkép’, ‘havas táj’, ‘éjszakai fotó’ pontok megtalálhatók. Anyukám régi IXUS-a is ilyen, de a tulajdonomban lévő pár éves PowerShot is.)
Pár gondolat a kompakttal való fotózásról:
- Kis élességtartományt nehéz belőle kicsikarni. De a makró mód meglepően jól működik, úgyhogy érdekes közelképeket lehet készíteni. Jómagam hülye vagyok a makróhoz, de két tesztképet azért készítettem makró módban, hogy érzékeltessem, mennyi bokeh az, ami egy középkategóriás kompaktból kicsikarható. Az első kép a hagyományos makró módban készült, amely csak nagylátó állásban elérhető (zoomolni tehát nem lehet). A közelpont egész közel van a frontlencséhez, és a fókusz egész ügyesen eltalálja a tükrös gömböt. A háttér valamennyire elmosódik: nem lesz nagyon krémes, de kompakt géptől és nagylátó állástól úgy érzem, teljesen elfogadható.
A második kép makró nélkül készült (a makró üzemmód zoomoláskor automatikusan kikapcsol, mivel megnő a fókusztáv), itt  a tele állás által okozott háttérelmosással próbáltam variálni. Főleg, hogy így értelemszerűen kevesebb látszik a háttérből, é az egy darab könyvespolc talán nem annyira kusza, mint a fél szoba. Ti melyik beállítással makróznátok?
Visszatérve a kompaktos témákhoz: mint látjuk, a mélységélességgel való játék nem igazán járható út, ezért a jól fotózható témák között ott van a nagy mélységélességet igénylő tájkép, városkép, és állvány/kitámasztás esetén az épületbelső is. A legtöbb kompakt elég korrekt induló nagylátószöggel (24-28mm) rendelkezik, közelről fotózva még a nagylátótól megszokott érdekes torzításokat is kihozhatjuk belőlük.
Sok kompakt rendelkezik teljesen manuális beállításokkal, ezeket viszont gyakran csak a menüből, vagy többes gombnyomogatás után érjük el. Ezért én inkább a fotótémákat használom, a mérnökök a legtöbb esetben nagyon okosan programozták a gépet,tehát a ‘tájkép’ menütéma’ valószínűleg remekül alkalmas lesz a tájak fotózására, de általában van ‘akvárium’, ‘ablakon keresztül’ meg ’sport’ is, amelyek szintén jól használhatók az adott helyzetekben.
Sajnos a kompakt gépek leginkább arra nem alkalmasak, amelyre a legtöbben megvásárolják őket:  beltéri családi, gyerekfotózásra. Ehhez a témához nagy fényerő, lehetőleg nagy érzékelő, jól teljesíthető fényérzékenység és kevés fény esetén ügyesen kezelt külső vaku volna az ideális, vagyik egy kiskompakt szöges ellentéte. A beépített vaku használatától tisztelettel eltanácsolok mindenkit, és a fényszegény környezetben sem készülnek jó fotók. Persze a karácsonyfa előtt játszó gyerkőcöt meg kell örökíteni, vakufény ide, zajosság oda, de családi fotókhoz inkább a nappali, természetes fényt ajánlom, ilyenkor jó hasznát vehetjük a ‘gyermekek’ témának, amely segít élesen megörökíteni az izgő-mozgó célpontokat is. Nővérem Sony kiskompaktja rendelkezik arc- sőt mosolyfelismerő funkcióval is, és valóban működik, és bár kissé komolytalannak tűnik, jól szórakoztunk a tesztelés közben (a ‘idefigyelj, hogy ezek mit ki nem találnak, várjál, most ne röhögj, hadd érzékelje majd mikor mosolyogsz, na most vigyoroghatsz, ja még ne, elfelejtettem bekapcsolni’ jellegű helyzetek sok felszabadult nevetést és ezáltal természetes fotókat eredményezhetnek!)
A spontán éjszakai fotókban sosem fog jeleskedni a kompakt gépünk, de ha sikerül letámasztani vagy egy apró állványra tenni, akkor nagyonis használható felvételek készülhetnek, főleg, ha a kék óra fényeiben fotózunk és nem nehezítjük az érzékelő dolgát a tökfekete égbolttal, vízfelszínnel.
Egy utolsó tipp: a kompaktos fotóimba csak nagyon ritkán komponálom bele az eget, mivel az érzéeklő csak a legritkább esetben tud megközdeni az ég és az előtér közötti fényerő-különbséggel. Ez csak olyankor szokott sikerülni, amikor az ég és az előtér nagyjából ugyanolyan fényesek (alkonyat, ködös idő, késő délutáni kék ég).
Remélem, segített ez a poszt a kompakt gépet használóknak és a kompaktot másodgépként használó DSLR fotósoknak is! Kommentben szívesen látom az olvasók kompakt géppel lőtt legjobb, vagy épp javítani kívánt fotóit.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Pihe, avagy Csörge Szabolcs arról nevezetes, hogy egy Pentax-al is gyönyörű képeket készít. Fotóit először a flickr-en ismertem meg (katt ide a galériáért) - egyik első magyar ismerősöm volt az oldalon. Azóta saját weboldala is van (katt ide), és nem mellesleg ma 29 éves. Még sok évnyi szépséges fotót kívánok neki!

Ebben a posztban a szürreális hangulatú Ladik fotó készítéséről fogok írni.
Az NDx1000 szűrő használatában az a legeslegjobb, hogy az embernek fogalma sincs előre, hogy milyen lesz a kép. A záridő gyakran több percre nyúlik, és ez alatt az idő alatt nem csak a falevelek meg a vízhullámok mosódnak el, hanem a felhők vonulásának, a fényviszonyok változásának köszönhetően teljesen váratlan, előre nem kalkulálható eredményt, látványt kapunk. Némely képen szinte nyomon követhető a fény mozgása a tájon. (Ilyen hosszú expoknál már önmaga a záridő is kiszámíthatatlanná válik, mert sajnos a szűrő nélkül mért záridő ezerszerezése egyáltalán nem mindig ad jól sikerült képet, szóval egy jó adag tippelés és szerencse is kell hozzá.)
A szűrőnek köszönhetően, ahogyan erről korábban is meséltem, lilás tintet kap a kép. Ezt néha korrigálom, néha nem. A középszürke felhők ez esetben szépen felvették a szűrő elszíneződését és ezt a kellemes halvány levendula árnyalatot kapták. Azonnal eldöntöttem, hogy ezt nem fogom helyrehúzni a RAW feldolgozás során, hiszen natúrban, PS nélkül kaptam egy kis speciális effektust. A fotó első változata azonban fakó és szürke volt, ezért - egy életem, egy halálom - felpattintottam a beépített vakut és legalacsonyabb értékre állítva belevillantottam a két perces exponálásba. Az eredmény máris sokkal jobb volt: a kopott ladik türkiz feneke élénk színben vibrált, a falevelek is kontrasztosak lettek, kiemelkedtek a háttérből.
A beépített vakunak elég kevés a hatótávolsága, ráadásul a nagylátó Sigma 10-20 látószögét sem fedi le teljesen, ezért szépen, természetesen bevignettált. Technikailag ez is hiba, de ezt is a kép javára ítéltem és meghagytam. Egyszóval három rendhagyó megoldás (szűrő elszíneződés, beépített vaku tájképhez, vignettálás) révén sokkal érdekesebb fotó született, mintha simán meghagytam volna a korrekt beállításokat.

Adatok:
Gépváz Canon EOS 450D
Objektív Sigma 10-20/4-5.6 EX DC HSM
B+W NDx1000 szűrő
Vaku villant
Fókusztáv 10mm
Rekesz f8
Záridő 160mp
ISO100

(A posztban szereplő fotó kattintható és a flickr oldalra mutat. Ezt a funkciót most fedeztem fel, hogy feltöltött képfájlokat is lehet linkké varázsolni, a jövőben a legtöbb kép ilyen lesz) :)

A Fényérték blog bejegyzéséhez (klikk ide a linkért) akartam írni egy kommentet, de olyan hosszúra nyúlt, hogy inkább saját bejegyzést kerekítek belőle: Európaszerte amúgyis aktuális a téma, mindenhol havazik, hideg van. Ma is ki akartam menni, de sajnos a havi olajcserével kapcsolatos fájdalmak keresztbe tettek a fotózási terveknek, úgyhogy inkább itthon gubbasztva írok egyet.
Nagyon szeretek felkészülni a téli fotózásra: jó melegen felöltözni, előkészíteni a felszerelést, és kimenni a sarkvidéki körülmények közé. Ebben a bejegyzésben a feleszerlésről és a technikáról is fogok írni.

FELSZERELÉS
A téli kirándulásokra beszereztem egy sínadrágot. A legegyszerűbb fajta, béleletlen, vastag vízhatlan anyagból készült, az alját tépőzárral lehet szorosra fogni a cipő körül, hogy ne menjen bele a hó. Bő és nagyon kényelmes. Alá bizony jégeralsót veszek, és ez a kombináció 0 és -15 fok között tökéletesen elegendő. Ha extra hideg van, a nadrág alá felhúzok egy vastag lábszárvédőt is. Felül pedig pamut póló és polárpulcsi, mindenek tetejébe pedig vízhatlan túrabakancs és szintén bő és kényelmes snowboardzseki. Ebben a szerelésben nyugodtan hempereghetek-kúszhatok a hóban.
Természetesen feltöltött akksival indulok útnak - a 450D akkuja bivalyerős és még soha nem hagyott cserben, de a hidegben mindig csontra feltöltöm, hogy ne érjenek meglepetések. Pótakkum még nincs, holnap (vasárnap) megyek ki a mínusztízbe, meglátom, meddig elég az eredeti.
TECHNIKA
Nemrégiben egy teljes kirándulást fotóztam végig kompakt géppel - nálam volt a teljes DSLR szerelés, de egyszer sem éreztem szükségét, hogy elővegyem. A havas tájképeknél nem éreztem szükségesnek a kis élességtartományt, és a kompakt zoomja is elegendőnek bizonyult. A kompaktokban általában van egy ‘havas táj’ vagy hasonló menübeállítás, amely egy picit túlexponálja a képeket, hogy a hó ne legyen szürke és unalmas, hanem valóban fehéren ragyogjon. Akinek van lehetősége manuális beállításokra, azt szintén kérem, hogy 0.5-1.0 fényértékkel exponálja túl a havas fotóit, mert a hó becsapja a gép fénymérőjét, a gép aláexponál és a hó szürke lesz.
Holnap polárszűrőt is viszek a nagygéphez: állítólag napsütés lesz és olyankor még szebb a kék ég- fehér hó színösszeállítás.
HÓPELYHEK FOTÓZÁSA
Sokat kísérleteztem a hópelyhek kiexponálásával. Hogyan lehetne megjeleníteni a hópelyheket a képen? Néhány tipp:
- Sötét háttér. Akárcsak az esőcseppeket, a hópelyheket is legjobb sötét háttér előtt fotózni.
- Nem túl hosszú záridő. Végülis nem hócsíkokat, hanem hópelyheket akarok.
- Világítás. Jó, ha a havazásra is kerül egy kis extra fény, mint a lent látható esti képen, ahol majdhogynem ‘ellenfényes’ hópelyheket sikerült elkapnom a belvárosi házak háttere előtt.
- Fókusz. Manuális fókusz segítségével elérhető, hogy a gép ne a háttérre, hanem a kavargó hópelyhekre fókuszáljon. Az autofókuszt hamar megőríti az állandóan mozgó hótömeg.
- Rekesz.  Tág rekeszt használok (1.8-2.8), hogy a fókuszból kieső hópelyhek nagyobbnak tűnjenek és ezáltal erősödjön a havazás látványa.

Végül pedig egy válogatás a havas fotóimból, remélhetőleg holnap bővíthetem ezt a galériát!

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Köszönöm mindenkinek a szavazást! A szavazás szerint a Sea of Tranquility lett a győztes kép, és én is egyetértek, főleg azért, mert a kép sokféle tendenciát képvisel az elmúlt évből: nagylátó, hosszú záridő, ND szűrő, nyári utazás, és persze az örök múzsa, a víz…
Boldog Új Évet és gyönyörű fotókat kívánok mindenkinek!