A hobbifotós
Posted in Magyar, Vélemény on március 2nd, 2010 by RékaÚjabb remek jellemzést találtam a lelkes hobbifotósról. A 666E nevű kommentelő (link és eredeti bejegyzés itt) pár mondatban annyira eltalálja a lényeget, hogy (ma már másodszor) sírva folytam le a székről. Különösen a második rész tetszik :)
a hobbifotós is tud kibírhatatlan lenni. mindenhova viszi a gépet és mindent rögzít. a járdát lefotózza ahogy sétál, fáknak a kérgeit makrozza, ha talál valamit, akkor az egész csapatot megállítja és elvárja, hogy tapintatosan várjuk meg amíg egy teljes sorozatot csinál két szexelő katicabogárról. múvésznek tartja magát és mindenhova feltölti a képeit amit előszeretettel mutogat másoknak. egy nyaraláson például rengeteget fotóz, de mégis egyik képe s utal arra, hogy egyáltalán hol volt mert a fotóin csak levelek erezetei látszanak meg például egy “idegeneknek belépni tilos”-tábla valami régi faajtón stb. a néző teljesen tiszta lelkiismerettel megvádolhatja, hog nem is volt horvátországban, csak ide kiment a kertbe.
Az időjárás ugyan ezt még nem vette tudomásul, de én ragaszkodom a naptár szerinti időszámításhoz és ma a bokáig érő hó ellenére felvettem a vadonatúj, magassarkú bokacsizmámat. Tegnap vásároltam a drágát (szó szerint is az volt, de éljen az 50%-os árleszállítás) és mint minden cipőmet, azonnal elvittem a cipészhez, hogy egy jó erős, recés talpat-sarkat símítson rá. A cipész csak fogta a fejét, hogy erre a felfelé gömbölyödő orr-részre nem lehet szépen rádolgozni az új talpat, ezért ma reggel egy olyan, teljesen sima talpú* cipőben indultam útnak, amelyben leginkább házból ki - autóba be - autóból ki - házba be köröket lehetne róni, közben némi irodai, plázás, meg éttermes tipegéssel. Az utcán sarkköri körülmények uralkodnak, az amúgy 5 perces utat a metróig kereken 18 perc alatt abszolváltam, néha centis léptekben botorkálva és kerülgetve a vékony hóréteg alatt sunyin megbújó jégfoltokat. Mire beértem az irodába, a vádlim is bedurrant az erőlködéstől.
Egyébként megjegyzem, a svédek egész télen ilyen csinos cipőkben jártak, ezeknek a bennszülötteknek van valami titkos technikájuk arra, hogy ne essenek seggre-hanyatt-orra minden második lépésnél. Én még a hótaposó cipőkben is botladozom-csúszkálok, sőt csúnya esésem is volt már a télen, míg a svéd nők a magassarkú cipőikben úgy ugrándoznak a jégen, mint a bakkecske. Feltétlenül el kell sajátítanom a módszerüket, de egyelőre még nem sikerül kilesnem, hogyan csinálják. 