Amikor a Canon EOS 400D-ben megjelent az első szenzortisztító mechanizmus, nagy visszhangot keltett a médiában és a felhasználók között is. Sokan gyanakodva szimatolták az új találmányt és nem sok jót néztek ki belőle. A Pixinfo egy remek (bár mára kissé elavult) cikket is közzétett a különböző in-house tisztítók teszteléséről. Ennek megfelelően érdeklődve vártam, hogy a 450D beépített tisztítója hogy fog majd működni. A 350D ugyanis egyre siralmasabb állatpotban volt: rendszeres körtefecskendőzés ellenére is 60-80 pöttyöt kellett kiretusálnom a szűk rekesszel készült fotókról - nem mindig eredményesen.
A 450D immár ötödik hónapja van meg és bár nagyon gyakran cserélek objektívet, eddig egyetlen pici szösz vagy porszem sem jelent meg a képeimen - a homogén felületű, szűk rekesszel készülteken sem. Ez igen kellemes meglepetés! A beállítás szerint be- és kikapcsoláskor is kap egy-egy tisztítást az érzékelő.
Ennek azért is örülök, mert a szakszervíz, ahova az 50/.14-et vittem javítani, 800 koronát (mintegy 20.000 forint) kér el egy alapos, vegyszeres tisztításért…

Nemrégiben egy váratlan tartozékkal gazdagodott a fotós felszerelésem: vettem egy hátizsákot. Nehezen szántam el magam erre a lépésre, de végül nem maradt választásom, mert az oldaltáska viselése iszonyú fájdalmakat okozott az amúgyis kikopott vállamnak. Betértem hát egy boltba és elkezdtem próbálgatni a hátizsákokat. A válsztás a Kata DR-465 modelljére esett, nem utolsósorban a gyönyörű, vidám és praktikus csibesárga belső bélés miatt :) A hagyományos táskák fekete belsejével ellentétben itt azonnal megtalálok mindent, nem kell a (gyakran fekete) kütyüket fekete táskában keresgélni.
A hátizsák számomra újszerű módon tartalmazza a felszerelést: a felső része az egyéb, személyes tárgyaknak van fenntartva és magát a fotós felszerelést az alsó, ‘kihúzható’ zsebben tárolja az ember. Az első blikkre szerény méretű fakk meglepően tágas: középre elfér benne egy obival szerelt váz, és kétoldalt 2-2 rekesz van objektívek, vakuk számára. Mivel nekem nincs vakum, így összesen egy vázat és 5 kis vagy közepes méretű objektívet vihetek magammal. A rekeszeket elválasztó falak tépőzárasak, kiemelhetők, tehát ha valakinek nagyméretű objektívet kell vinnie, annak is csinálhat helyet. De a hosszúkos Sigma 70-300 és a 77mm széles 10-20 is simán elfér a standard rekeszben, a kisebb alapobjektívekről nem is beszélve.
Az egyik hátsó rekeszben egy esővédő huzat is helyet kapott, szintén gyönyörűséges élénksárga színben. A fotós részből a teljes betétrendszer kiemelhető, ezáltal hagyományos hátizsákot varázsolhatunk a DR-465-ből, ha épp nem fotózni indulunk.
A kártyáknak, tartozékoknak, tartalék kiskompaktnak a felső rekesz külső részén megtalálható három méretes zseb ad otthont. A tágas felső részt is ellátták belső zsebekkel, ahova naplót, tollakat, mobiltelefont tehetünk.
A hátizsák külseje is tele van apró, figyelmes részletekkel: két hurokkal a bőröndünk vontató nyelére rögzíthejtük a hátizsákot, egyik oldalzsebből egy praktikus palacktartót húzhatunk ki, másik oldalon pedig egy kisebb állványt is ráakaszthatunk.
Az elrendezés tehát teljesen rendben van. De a legkellemesebb meglepetés mégis akkor ért, amikor a teljes felszerelésemet tartalmazó hátizsákot a vállamra emeltem. Pihekönnyű, alig érezni a súlyát - ez részben nyilván a megoszlott súlynak, részben viszont a remekül megtervezett, széles és jól párnázott pántoknak köszönhető. A vállaim sírva rebegnek hálát minden egyes lépésnél.
Aggódtam, hogy majd nem lesz olyan könnyű és gördülékeny az objektívcsere, mint az oldaltáskánál. De rájöttem, hogy ez sem igaz: amikor tájképet fotózom, úgyis leteszem magam mellé a hátizsákot, és akkor ugyanolyan könnyen elérem a cuccokat, mint az oldaltáskában. Nem egy kapkodó idegbetegeknek való műfaj :)
Egy szó, mint száz: nagyon élvezem az új hátizsákot, a hátamnak is jobbat tesz, szóval átálltam a hátizsákot favorizálók táborába. A Kata DR-465-öt pedig azoknak ajánlom, akik egy kis vagy közepes méretű DSLR és 3-4 objektív tulajdonosai és gyakran szeretik magukkal hurcolni a teljes felszerelést kirándulni, túrázni, utazn

Kezdjük a rosszal: elromlott az 50/1.4 objektívem! Pontosabban a ’szíve’ a Micro USM motor. A tünetegyüttes: közelpontra fókuszálás után a közelponton ‘ragad’ a fókuszmotor és nem tud elmozdulni onnan, csak tehetetlenül erõlködik. Kézzel kell beletekernem, hogy egy távolabbi pontra tudjon fókuszálni.
Dehát az AF attól AF, hogy nem kézzel kell masszírozgatni. Nem volt más hátra, bevittem a szervizbe. Állítólag péntekre megpróbálják megjavítani. A technikus szerint ez gyakori hiba, egy kis acéllemez kopása szokta okozni. Hozzátette, hogy ebben az objektívben kevés és gyenge minõségû anyag van, ezért relatív gyakori a hasonló meghibásodás.
Amint megérkezik a javított üveg, beszámolok a javítás áráról és az eredményrõl.

A jó hír, hogy néhány héttel ezelõtt vettem fotós hátizsákot és a vállaim azóta is könnyes szemmel (nesze nektek képzavar) rebegnek hálát. Este lefotózom pár szögbõl és tartalommal és elétek tárom a tesztelés eredményét :)