HDR után - pici igazgatás

Posted in Egy fotóról, Magyar, Technika on július 7th, 2010 by Réka

Ákos (weboldalát és szép fotóit itt találjátok) néha megkeres egy-egy fotójával, hogy mondjak véleményt. Hihetetlen jó képeket készít és szokott HDR-ezni is :)
Nemrégiben két szép fotóját küldte át, hogy valami nem stimmel velük, de nem tud rájönni, hogy mi. A saját ízlésem szerint módosítottam a képeken. Mindkettőn kb. ugyanazt az utómunkát végeztem: pici Color Balance és Levels, valamint az ég kékjén mindkét esetben halványítottam.
Ezt a pici módosítást szinte minden HDR fotón elvégzem, és a simán RAW-ból importált képeimen isáltalában mindössze ugyanezt csinálom. A színegyensúly módosítást minden esetben érdemes kipróbálni és a levels segítségével finoman növelhetjük a kontrasztot és ezzel együtt a szaturációt is.
Kíváncsi vagyok, ti mit szóltok. Melyik változat tetszik jobban, illetve ti milyen utómunkát végeznétek az eredetin!

kastely01

kastely02

Kompakt fotózás

Posted in Felszerelés, Magyar, Technika on január 11th, 2010 by Réka

A blog nagyrészt a DSLR fotózásról szól, de néha a kis Canon kompaktomat viszem magammal, és azzal is születnek elfogadható képek. A jó kompaktos fotók titkának azt tartom, hogy jöjjünk rá, mi az, amit kompakttal érdemes fotózni és ahhoz tartsuk magunkat. Egy kis gépből nem lehet krémes bokeh-t, ütős éjszakai fotókat, szuper portrékat kihozni. Persze van, akinek sikerül, de most rólunk,  földi halandókról lesz szó.
Már régebben készítettem egy albumot Flickr-en, amelyben azokat a fotókat gyűjtöttem össze, amelyek vagy kompakt géppel készültek, vagy témában és kivitelezésben olyanok, hogy egy kompakt géppel is elkészíthetők. (Itt most nem a 10.000 forintos mini, fullautomata gépre gondolok, hanem monyjuk egy olyan kompaktra, amely rendelkezik expokompenzációs lehetőségekkel, vagy egy olyan menüvel, ahol a ‘tájkép’, ‘havas táj’, ‘éjszakai fotó’ pontok megtalálhatók. Anyukám régi IXUS-a is ilyen, de a tulajdonomban lévő pár éves PowerShot is.)
Pár gondolat a kompakttal való fotózásról:
- Kis élességtartományt nehéz belőle kicsikarni. De a makró mód meglepően jól működik, úgyhogy érdekes közelképeket lehet készíteni. Jómagam hülye vagyok a makróhoz, de két tesztképet azért készítettem makró módban, hogy érzékeltessem, mennyi bokeh az, ami egy középkategóriás kompaktból kicsikarható. makroteleAz első kép a hagyományos makró módban készült, amely csak nagylátó állásban elérhető (zoomolni tehát nem lehet). A közelpont egész közel van a frontlencséhez, és a fókusz egész ügyesen eltalálja a tükrös gömböt. A háttér valamennyire elmosódik: nem lesz nagyon krémes, de kompakt géptől és nagylátó állástól úgy érzem, teljesen elfogadható.
A második kép makró nélkül készült (a makró üzemmód zoomoláskor automatikusan kikapcsol, mivel megnő a fókusztáv), itt  a tele állás által okozott háttérelmosással próbáltam variálni. Főleg, hogy így értelemszerűen kevesebb látszik a háttérből, é az egy darab könyvespolc talán nem annyira kusza, mint a fél szoba. Ti melyik beállítással makróznátok?
Visszatérve a kompaktos témákhoz: mint látjuk, a mélységélességgel való játék nem igazán járható út, ezért a jól fotózható témák között ott van a nagy mélységélességet igénylő tájkép, városkép, és állvány/kitámasztás esetén az épületbelső is. A legtöbb kompakt elég korrekt induló nagylátószöggel (24-28mm) rendelkezik, közelről fotózva még a nagylátótól megszokott érdekes torzításokat is kihozhatjuk belőlük.
Sok kompakt rendelkezik teljesen manuális beállításokkal, ezeket viszont gyakran csak a menüből, vagy többes gombnyomogatás után érjük el. Ezért én inkább a fotótémákat használom, a mérnökök a legtöbb esetben nagyon okosan programozták a gépet,tehát a ‘tájkép’ menütéma’ valószínűleg remekül alkalmas lesz a tájak fotózására, de általában van ‘akvárium’, ‘ablakon keresztül’ meg ’sport’ is, amelyek szintén jól használhatók az adott helyzetekben.
Sajnos a kompakt gépek leginkább arra nem alkalmasak, amelyre a legtöbben megvásárolják őket:  beltéri családi, gyerekfotózásra. Ehhez a témához nagy fényerő, lehetőleg nagy érzékelő, jól teljesíthető fényérzékenység és kevés fény esetén ügyesen kezelt külső vaku volna az ideális, vagyik egy kiskompakt szöges ellentéte. A beépített vaku használatától tisztelettel eltanácsolok mindenkit, és a fényszegény környezetben sem készülnek jó fotók. Persze a karácsonyfa előtt játszó gyerkőcöt meg kell örökíteni, vakufény ide, zajosság oda, de családi fotókhoz inkább a nappali, természetes fényt ajánlom, ilyenkor jó hasznát vehetjük a ‘gyermekek’ témának, amely segít élesen megörökíteni az izgő-mozgó célpontokat is. Nővérem Sony kiskompaktja rendelkezik arc- sőt mosolyfelismerő funkcióval is, és valóban működik, és bár kissé komolytalannak tűnik, jól szórakoztunk a tesztelés közben (a ‘idefigyelj, hogy ezek mit ki nem találnak, várjál, most ne röhögj, hadd érzékelje majd mikor mosolyogsz, na most vigyoroghatsz, ja még ne, elfelejtettem bekapcsolni’ jellegű helyzetek sok felszabadult nevetést és ezáltal természetes fotókat eredményezhetnek!)
A spontán éjszakai fotókban sosem fog jeleskedni a kompakt gépünk, de ha sikerül letámasztani vagy egy apró állványra tenni, akkor nagyonis használható felvételek készülhetnek, főleg, ha a kék óra fényeiben fotózunk és nem nehezítjük az érzékelő dolgát a tökfekete égbolttal, vízfelszínnel.
Egy utolsó tipp: a kompaktos fotóimba csak nagyon ritkán komponálom bele az eget, mivel az érzéeklő csak a legritkább esetben tud megközdeni az ég és az előtér közötti fényerő-különbséggel. Ez csak olyankor szokott sikerülni, amikor az ég és az előtér nagyjából ugyanolyan fényesek (alkonyat, ködös idő, késő délutáni kék ég).
Remélem, segített ez a poszt a kompakt gépet használóknak és a kompaktot másodgépként használó DSLR fotósoknak is! Kommentben szívesen látom az olvasók kompakt géppel lőtt legjobb, vagy épp javítani kívánt fotóit.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Tags:

Szépia réteg - fotók színének fakítása

Posted in Magyar, Technika on július 13th, 2009 by Réka

Amikor túl színes egy fotó - elég gyakran használom ezt az effektet.
1. Új réteg ctrl+j
2. az új rétegen ff konverzió: Image > Adjustments > Gradient Map (szebb, kontrasztosabb lesz, de lehet sima desaturate-al is, a célnak megfelel)
3. a ff képből szépia: Image > Adjustments > Photo Filter > Sepia, áttetszőség 80-90%
4. A layers ablakban az így kapott szépia réteg intenzitását tetszés szerint beállítani, én általában 30-40% erősségűre szoktam venni.

Sokszor használom hdr, acid és egyéb erős színezésű fotóknál, amikor kicsit tompítani akarom a szaturációt.


Created with Admarket’s flickrSLiDR.

NDx1000

Posted in Felszerelés, Magyar, Technika on július 12th, 2009 by Réka

Egy ideje megvan már az NDx1000 szűrőm, néhány hete intenzíven használom, elérkezett hát az ideje, hogy írjak róla egy kis összegzést.
Mivel a Hoya már nem gyártja a 77mm-es ND400 szűrőjét (náluk ez a megnevezése), kénytelen voltam a valamivel drágább B+W gyártó NDx1000 szűrőjét megvásárolni. Ez nem bizonyult rossz döntésnek, mivel az üveg igen jó minőségű és nem rontja a képminőséget. Egy érdekessége van: a színhőmérsékletet eltolja, a fotó melegebb színeket kap. Ez főleg felhőfotózás során hasznos, a felhők szép lilás pinkes árnyalatot kapnak, általában nem is korrigálom. Egy kis PS mentes csalás :)
A használatról
Egy szinte koromfekete üveglapról van szó. Nem is csoda, hiszen nevéhez hűen a szűrő ezerszeres záridőt generál a szűrő nélküli állapothoz képest. Ezért aztán speciális technikákhoz kell folyamodni a használata során. Először is állvány elengedhetetlen, hiszen az amúgy 1/1000 másodperces verőfényes felvétel kiexponálásához is 1 teljes másodpercre lesz szükségünk, de legtöbbször még ennél is sokkal hosszabb lesz a záridő (eddigi rekordom 7 és fél perc). Mivel a szűrőn átlátni nem lehet, előzőleg meg kell komponálni a fotót: gép állványra fel, fotó megszerkeszt, és a legfontosabb: megnézem a záridőt, majd igencsak hiányos matektudásommal megpróbálom beszorozni ezerrel. Hány másodperc lesz például 1/25 x 1000? Ezen néha megőrülök és irigykedve gondolok az iPhone tulajdonosokra, akik számára már egy külön appot is kifejlesztettek az ilyen záridők beszorzására.
(zárójel, de fontos: a kikalkulált záridőre mindig ráteszek 10-20 százalékot, tapasztalatom szerint jót tesz a képnek, kiemeli a fényeket. Nem kell félni, nem lesz zavaróan túlexpos a kép, csak részletesebb.)

Miután minden megvan, feltekerem a szűrő, BULB módba tekerem a tárcsát t és exponálok. Ehhez elengedhetetlen társ a távkioldóm: egy zsinór nélküli Hähnel kioldó. A kioldót a gépvázra csatlakoztatom, a különálló távirányítót pedig a kezemben szorongatom. Nagyon kényelmes ficsör, hogy nem kell végig lenyomva tartani a gombot a távkioldón sem, hanem 5 másodperc elteltével elengedhetem és a következő lenyomáskor lesz vége az exponak.

Utólag sajnos ki kell retusálnom pár hotpixelt, de nem vészes, főleg a 350D-hez képest meglepően kevés kiégett pixel maradt. Alant látjátok az eddig publikálásra méltó fotóimat az NDx1000-el.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.


Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Tags:

Minden szűrők legszűrőbbike

Posted in Felszerelés, Magyar, Technika on május 28th, 2009 by Réka

Mivel a környéken rengeteg víz található (yes, I’m in heaven) újabban rákattantam a hosszú záridős fotókra, amelyek teljesen varázslatos kinézetet kölcsönöznek a legközönségesebb pocsolyának is. Ehhez beszereztem két ND szűrőt is, amelyek segítségével sokkal hosszabb záridőt érhetek el, akár fényes nappal is. Az ND szűrőzésnek megvan a sajátos technikája: a képet megkomponálni és élességet állítani szűrő nélkül kell, majd ha ez megvan, feltekerni a szűrőt, beállítani (vagy megsaccolni) a záridőt és exponálni. Majd szűrő ismét le, téma beállítása és így tovább. Nem kapkodó idegbetegeknek való elfoglaltság, annyi szent.

Most viszont rátaláltam egy csodás termékre, amely okos, hasznos és az állandó szűrőtekergetést is teljesen kiiktatja a fotós életéből. A neve Singh-Ray Vari-ND - ez egy olyan ND szűrő, amelyet polárszűrőhöz hasonlóan tekergethetünk, amíg a kívánt hatást elérjük - csak a hatás nem a polarizált fény kiszűrése, hanem a záridő hosszabbodása. A szűrő intenzitása 2 és 8 stop között változik, ez záridőben a következőképpen alakul: legenyhébb, 2-es álláson a záridő négyszeres, míg a 8-as, legerősebb álláson a záridő 250-szeres hosszabbodását eredményezi. Ez már igen szép eredmény és pl. csodálatos víztükröket, vízeséseket lehet alkotni vele. (Remélem jól számoltam, a biztonság kedvéért elloptam a gyártó oldaláról a táblázatot és megmutatom itt is.)

How Vari-ND slows down your shutter speed for a “typical” daylight scene
Without any filter on your lens Exposure = 1/500 sec.
Vari-ND on lens set to Min. density (2 stops) Exposure = 1/125 sec.
Vari-ND on lens set to middle density (5 stops) Exposure = 1/15 sec.
Vari-ND on lens set to Max. density (8 stops) Exposure = 1/2 sec.

A legfantasztikusabb az, hogy nem kell szűrőket cserélgetni, hanem a fényviszonyoknak, kívánt záridőnek megfelelően simán csak állítani rajta. A Vari-ND-t komponáláskor a legenyhébb állásba tekerem és komponálok, fókuszálok, majd egyszerűen növelem az intenzitását és exponálok. Ez egy igazi tájfotós csemege. Az ára borsos: 77mm, vékonyperemes kivitelben 390 dollárt kér érte a gyártó. De aki sokat használja, annak szerintem mindenképpen megéri. Most pedig megyek és meghirdetem eladásra a két ND szűrőmet :)


Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Tags:

Asztrofotó

Posted in Egy fotóról, Magyar, Technika, Élménybeszámoló on május 13th, 2009 by Réka

Régi vágyam, hogy a tájképeimen a csillagos égbolt is szerepet kapjon. Mostanában valahogy sok ilyen fotó kerül a szemem elé és lenyűgözve nézem őket. Azok a fotók nyűgöznek le a legjobban, ahol sok csillag látható, a szabad szemnek lehetetlen leképezésben: a hosszú csillagnyomos képek, valamint azok, ahol pontszerűen, természetesen jelennek meg a csillagok, sőt a Tejút is. Pár példa:

Dan Heller sokfotós összeállítása (fotók, nem film)
P-M Hedén csodálatos gyémántos Tejútja
Ladányi Tamás impozáns csillagcsíkjai

Ilyen gyémántos égboltot már próbáltam fotózni, példaképek exif adatait tanulmányozva. Mondanom sem kell, hogy fakó barnás-narancsszín égbolton halványan pislákoló néhány csillagpötty lett a szomorú eredmény. Pedig Lappföldön voltam, ahol minimális a fényszennyezés és tiszta a levegő - a fenti fotókon például sokkal több ambient light látszik a horizontnál. Egyszerűen nem tudom, melyik végében fogjak neki a dolognak. Milyen fényviszonyok ideálisak? Milyen időjárás? Tél vagy nyár? Kora téli este vagy nyári éjszaka? És hogyan sikerül ennyi csillagot ilyen ragyogóan megjeleníteni az égbolton?
A kezdeti kudarcokon némileg elszontyolodva folytatom a kutatást, tanulást, hátha az égbolt előttem is felfedi titkait.