[UPDATE] Aki később, máshol csatlakozna vagy egyéb okból szeretne elérni, az a 06-30-263-2203 számon megtalál!

Április 21., szombat - fotóséta a Római-parton. Fogalmam sincs, hogy itt mit lehet fotózni, de körülnéztem a flickren és egész pofás vizes, partos, ágasbogas, sirályos természetfotókat találtam. Továbbá még sohasem jártam a Római-parton és mindenképpen akarok hekket enni, ha már mindenki arról regél. (Hekket sem ettem még soha.) Szóval hekkeléssel meg sörözéssel egybekötött fotóséta, ez lesz szombat délután, opcionális fotózással a régi gázgyárnál, ha már úgyis arra járunk. Ezt a sétát az Indafotón is meghirdetem rövidesen. Ha úgy alakul, akkor bevárjuk a vízparton a naplementét és lehet szűrőzni, állványozni.

Fotóséta a Római parton

Mikor: 2012. árpilis 21., szombat 15 óra
Hol: Rómaifürdő HÉV-megálló
Mit: Római part, hekk, víz, sirályok, gázgyár. Sör! (ezzel az utolsó szóval kaptam 10+ csatlakozót) :P
Esőnap: 2012. április 27., péntek 16 óra
Jelentkezés: kommentben vagy e-mailben a rekafoto kukac gmail címre.
Jelentkezési határidő: április 18. (csak hogy tudjam, kb. kire várjunk a találkozónál)

Ui. A lépcsőház-szafáris dolgon még filózom, az a baj, hogy minél többen vagyunk, annál nehezebb bejutni és fotózni. De valami okosságot kitalálok arra is.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Bandigyerek

Benedekist

Hevesi Zsombor

Horváth Tamás

Immánuel

Krisssz

Pooshi

SA-9 Gaskin

Nagyon érdekes volt látni a munkákat, főleg azoktól, akik az .xmp fájlt is beküldték, ahol nyomon lehet követni a lépéseket. Mindenkinek köszönöm a tanulságos munkát, ami egy fontos dologra is ráébresztett: lehet, hogy nem kell mindig az ugyanolyat, az azonost keresni. Merni kell továbblépni és új módszereket próbálni. Még egy pár hétig nem lesz időm elmélyülni a fotóban, de egészen biztos, hogy a következő verzió merőben eltérő lesz az eddigiektől - a ti sokféle látásmódotoknak köszönhetően!

(Többször végignéztem az emaileket, kommenteket, remélem, senkit nem hagytam ki - ha mégis, pl. spam mappába került a kép, jelezzétek és pótolok!)

Ma reggel egy érdekes e-mailt kaptam a Getty Images stockfotós ügynökségtől, ahova néha feltöltögetek képeket eladási, licenc céllal. A cég szóvivője tájékoztatta a fotósokat, hogy nemrégiben egy francia bíróság 130 ezer eurós kártérítést ítélt Le Corbusier építész és dizájner jogutótdjának, mivel az ügynökség által értékesített 52 fotón jelenik meg Le Corbusier által tervezett bútordarab. A bútorokat ugyanolyan szerzői jog védi, mint bármilyen más műalkotást, ezért nem lehet engedély nélkül felhasználni őket egyéb műalkotások készítése és értékesítése során (az inkriminált fotókon emberek ülnek a székeken, zenét hallgatva, ilyesmi). A jogutód ezért keresetett nyújtott be a francia bíróságon, amely a jogutód javára és a Getty Images kárára ítélt és az ügynökséget fotónként 2500 euró kártérítésre kötelezte (ha jól értelmezem a francia szöveget). A bíróság ráadásul napi 10.000 eurós kötbért szabott ki az ügynökségre, amennyiben a jogsértő tartalmat nyolc napon belül nem távolítja el az oldalról.

Ismeretes, hogy nem csupán fotók, könyvek, zenék esnek a szerzői jog alá, hanem akár épületek, épületrészek is, egyik legismertebb ilyen példa az Eiffel-torony esti díszkivilágítása, amely az adott dizájner szellemi tulajdona, ezért - elvileg - nem szabad engedély nélkül fotózni, a fotókat terjeszteni. De a Trocaderon kattogó turistákat szinte lehetetlen ellenőrizni, míg a Getty Images fotói igencsak szem előtt vannak, ráadásul az ügynökség egy könnyen megfogható jogi személy. A Le Corbusier alkotásokat szerepeltető fotók ráadásul kereskedelmi forgalomban voltak, tehát nem egyszerű amatőr fotókról van szó, amelyeket valaki kedvtelésből készített, hanem a fotós és a Getty Images közvetetten pénzt keresett a jogtalanul felhasznált bútordarabokon.

Azt nem tudni, a Getty Images ráveri-e a kártérítés összegét a feltöltő fotósra. Elhúzódó jogvita lehet a dologból, hiszen a publikálás során a fotós és a Getty is jogsértést követett el. Mindenesetre érdekes eset, hiszen mi fotósok általában azon füstölgünk, hogy a mi alkotásainkat használják engedély és tiszteletdíj nélkül. Most pedig egy fotóst, fotós oldalt marasztaltak el egy másfajta műalkotás jogszerűtlen felhasználása miatt. Copyrightception :)

A Getty azonnal megkezdte az esetleges jogsértő fotók törlését az ügynökség gyűjteményéből. Törölnek minden olyan fotót, ahol dizájner bútor és egyéb dizájner tárgyak akár részben megpillanthatók. Az említett e-mailben pedig a közreműködő fotósok segítségét kérik: segítsenek megtalálni és eltávolítani az esetleges jogsértő tartalmat az oldalról.

A francia bíróság döntését itt elolvashatjátok (link). Nem csak franciául értőknek, hiszen a döntésben szerepel néhány az inkriminált fotók közül is. Csak aztán óvatosan nézegessétek, nehogy titeket is bepereljen valaki!

A fotó zsákmányolása után egy barátommal ellátogattunk a stockholmi Királyi Palotába. Még sosem jártam ott. A külseje nem túl bizalomgerjesztő, én csak barokkpanelnek vagy barokk barakknak csúfolom. Anonim, szürke doboz, szinte hihetetlen, hogy a barokk és a rokokó határmesgyéjén készült épület. Azt hiszem, fotóm sincs róla - minden fényben és napszakban depresszív látvány, mint valami kőtömb tornyosul a belváros fölé. No de itt a barbár Északon már nagyon hiányzott valami barokkos, túlzó pompa, a bútorsuvick illata és futballpályányi, intarziás parketták csikorgása, szóval irány a palota!
Csak a belépőjegy váltása után derült ki, hogy fényképezni egyáltalán nem szabad. Ha ezt tudom, akkor sosem tettem volna be a lábam még a király előszobájába sem, de a jegy már a kezemben volt, nézzünk hát körül.
Első utunk a kincstárba vezetett, itt néhány nagyon szép korona, jogar és egyéb regália volt. A mostani királyunk nem koronáztatta meg magát, meg azt hiszem, a nagyapja sem, a felesketésnél csak egy párnán vitték mellette az uralkodói jelképeket, de a fejére-kezébe nem került. Mondjuk meg is látszik, amekkora balf*sz. Én minden bizonnyal magamat koronáznám meg, nem hagynám, hogy valami rongyos püspök biggyessze a fejemre a koronát. És minden reggel a hermelines koronázási palástot kanyarítanám a nyakamba, és abban költeném el a lágytojást. Remek despota válna belőlem, annyi szent.
A kincstár után a koronázási termet, a reprezentációs szárnyat és a lakosztályokat tekintettük meg. Volt néhány igazán szép szoba és pár vitrinrevaló mutatós kacat, de összességében azt kell mondanom, hogy az egész hatalmas palota gazdagsága, szépsége és ízlésessége a közelében sem járhat a koppenhágai Rosenborg kastélynak, amely még csak nem is  a hivatalos dán királyi vityilló, csak egy nyárilak. És mégis, a rosenborgi kincstár, mint a mesékben, halomban hevernek a szikrázó drágakövek, számolatlanul a koronák, ékszerek, palástok, gyöngyös és gyémántos lószerszámok. A gazdagon díszített termekben pedig garmadával a porcelán, antik üveg, szőnyegek, amit csak el lehet képzelni. Aki skandináv körutat fontolgat, az semmiképpen ne hagyja ki Rosenborgot, főleg, hogy ott mindenhol annyit fotózol, amennyi belédfér. És az egész helynek van egy fílingje, egy olyan igazi barokk hangulata, az ember érzi a történelmet a falakban. Stockholmban ez hiányzott.

A palotázás után beültünk rétesezni. Egy nagyon gyenge almás rétesért és egy sima feketéért kereken 100 koronát fizettem, még ma is csuklok, főleg, amikor eszembe jut a réteses az Aradi utca és a Körút sarkán, mennyei és mennyi is most ott egy rétes, 4-500 forint? Na mindegy, szóval itt is van turistacsapda bőven, vigyázni kell.

Vasárnap végre havazott, kereken 5cm porhó erőlködte le magát az égből, remélem, lesz több is. Vasárnap egy nagyon régi fotós cimbivel találkoztam és megállapítottam, hogy ez a hétvége nem a szerencsésen választott kávézók hétvégéje volt. Az ember azt hinné, hogy a legnagyobb kommersz lánc, az Espresso House minden boltja ugyanazt a színvonalat hozza, de ez a belvárosi példány még a csehó nevet sem érdemelné ki. Nem gondoltam volna, hogy errefelé ilyen lepukkant helyek is léteznek. A fotel ülése felhasogatott, kiállt belőle a szivacs. A lelógó lámpákban vastagon állt a por, minden kávézhatnékom sürgősen elment, ha felfelé néztem. Kereken két órán át büdösödött és legyesedett mellettünk egy adag szennyes edény és ételmaradék, senki nem dugta oda az orrát, hogy letörölje és lepakolja az asztalt. A helyiségben elviselhetetlenül párás volt a levegő, mint egy üvegházban, pedig nem is voltunk sokan. A kávémnak pedig kifejezetten bacon íze volt. Hálát rebegek, hogy megkezdődött a munkahét és nincs időm kávézókban ücsörögni, egy ideig nem kívánom őket látni belülről.

Ígértem egy receptet is. Minden egy egykilós karajjal kezdődött (disznó, nem malac), amelyet hirtelen felindulásból tettem a kosárba. Utána kezdtem el gondolkozni, hogy mi is legyen belőle - nem vagyok egy nagy húsos, ritkán veszek ekkora koncot. A legegyszerűbbnek egy porhanyós eredményt ígérő recept volt. A húst felszeleteltem és nagyon enyhén kiklopfoltam - klopfoló hiányában folpack és ököl segítségével. A szeleteket féig egymásra fektetve tűzálló tálba tettem és a következő szósszal öntöttem le:
2dl főzőtejszín, 2dl tejföl, 1ek sambal oelek (vagy erős pista), 2ek szójaszósz. Ezeket összekutyultam és a húsra öntöttem. Egy óráig alufólia alatt, majd kb 45 percig fólia nélkül sütöttem 200 fokon, a végére a teteje szépen megpirult-megbarnult. Ilyen omlós karajt még sosem ettem, az enyhén savas összetevők és a gazdag mártás együttese lehetett a dolog mögött. Köretnek párolt gomba és zöldbab volt és hétfőn is mindenki irigyelt a munkahelyen, amikor a maradékból bevittem egy adagot ebédre.

A kérdés tehát: hogyan lehet az alsóból felső kinézetet varázsolni?

De nem csak a pontos utánzás mikéntje érdekel, hanem az is, hogy ebből az alapjában véve meglehetősen semleges tónusú fotóból ti mit alkotnátok utómunka terén. Szóval elő a kísérletező kedvvel. A RAW fájlt (elég óvatlanul, de megbízom az olvasóimban) feltöltöttem, itt leszedhető. A Photoshop megnyitja. Ha nem találjátok a fájlt, e-mailben átküldöm. A határidő február 5, a képeket kommentben linkeljétek, vagy e-mailben küldjétek el (rekafoto at gmail) . Kíváncsi vagyok az eredményekre és előre is köszi annak, aki megkísérli elérni a mintakép kinézetét!

(A fotókra kattintva nagy méretben is megtekinthetők az Indafotón)

Mivel napos idő volt, jártam kékórázni is. Megszületett az Első Pad, mögötte nem hosszú záridős víz, hanem kopogós jég húzódik. Most kell ütni a vasat, amíg meleg, akarom mondani hideg. Tavaly télen egyáltalán nem is volt szabad jégfelület a városban, mindent vastag hótakaró fedett, ami roppant egyhangú volt. Most szépen látszik a jég, igyekszem hétvégén is fotózni, amíg még vékony, sima és tükrös.

Önhatalmúlag kiválasztottam 2011 legjobb fotóját is. Nem tudtam dönteni, ezért két kép a befutó.

A panorámát leginkább a szintén fotós érdeklődésűek tudják értékelni, mert - ha lehetek oly szerénytelen - egyáltalán nem rossz panoráma. No meg nyár, tükrös bárányfelhők, élénk kedves színek - nekem nagyon jólesik nézegetni. A másik a szöges ellentét, sötét, komor, az imádott Norvégiából. Érzelmileg is fontos kép, hiszen nagyon sokat jelentett, hogy visszatérhettem pont erre a helyszínre, amely a legjobban hiányzott 2009 óta.
Az Indafotón igazán szép válogatás van az elmúlt év legjobb képeiből, ajánlom megnézni.

Jó, jó, 2012-re több blogolást is ígérek, bár ezt minden évben megígérem :) mindenképpen többet akarok fotózni és olyankor is rávenni magam a kimozdulásra, amikor nem lenne kedvem. Innentől aztán automatikusan több bejegyzés is születik majd.

Találtam a közelben egy kastélyt, manapság szálloda, de a parkban szabadon lehet sétálni. Gyakran elsétálok oda, éjjel-nappal gyönyörű, az ember nem is gondolná, hogy a ‘panelnegyed’ közepén ilyesmikkel lehet találkozni. Nagyon alkalmas egy éves projektre, évszakváltozás (már ha lesz itt egyáltalán bármilyen más évszak az esős, szeles 2 fokos borzalomnál), miegymás.