Az újév hektikusan kezdődött, ugyanis elköltöztem. A mostani lakásom nagyon szép helyen, a Mälaren tó partján fekszik, a közelben természetvédelmi terület, kis erdő is van. Nyáron kompjárat visz át a közeli szigetre, ígéretesnek tűnik a fotózás, amikor végre kitavaszodik, de addig még három hónapot kell várni…
A hó az utóbbi napokban nagyon megroskadt, nulla fok körül van a hőmérséklet és egyre gyakrabban bújik elő a Nap, de ez becsapós, mert még két igen kemény téli hónap (igen, itt a március is az) következik, a jég pedig csak április közepén olvad el a vizekről.  A minap viszont már nagyon nem bírtam fotózás nélkül, úgyhogy megsétáltattam a gépet, gondolván, hogy a semminél rosszabb eredménnyel nem jöhetek haza.

A vízparton sétálva szép hosszú árnyékokkal találkoztam és egy remek kis felfordított csónakra is leltem :) olyan jó volt körbejárni, botorkálni a síkos köveken, próbálgatni, hogy lenne a legjobb beállítás. Persze jeges-havas talaj meg csonttá fagyott tóvíz nélkül még jobb lesz, de hát téli fotós jéggel főz, vagy mi.

Hazafelé menet pedig szép fényeket kaptam a környékbeli toronyházak fotózásához: a késő délutáni napsütés megvilágította a házakat és mögöttük a sötétebb felhőfalat, amely előtt fehér apró felhőfoszlányok rajzolódtak ki. Erre rásegítettem HDR-el a felhők kedvéért.

Az idén még nem volt ilyen idő. Jeges, hideg, vékony jéghártyától fénylő, befagyni készülő víz. Az idén a vizek befagyásával egyidőben esett le a nagy hó is, ezért aztán minden befagyott vízfelszínt vastag hótakaró fed, nem igazán fotogén módon. Még a Nap sem sütött ki decemberben, egész hónapban vastag szürke hófelhők takarták a várost. Ma ráadásul olvadt és a jég ilyen szürkés-kásás tócsás foltokban bukkant elő a hó alól. Elég gusztustalan volt. Ezért aztán kukáztam egy még 2008-as képet. Egy kortyot, valaki?

2010-et nem tartom annyira jó évnek fotózás szempontjából, mint 2009-et. Ennek persze több oka is van. 2009-ben megjártam a gyönyörű Norvégiát, valamint kocsival bebarangoltam Dél-Svédországot. 2010 sok változást hozott, egy hosszadalmas munkahely-váltás beárnyékolta a nyár és az ősz nagy részét. De ez az év is tartalmazott fénypontokat: a tavasszal a gotlandi kirándulás, nyáron Malmö/Helsingborg, no és a hagyományos tavaszi budapeszi út, amit remélem, idén is megismételhetek. Pont a budapesti fotókkal kikerültem az Index címlapjára is, ami soha nem látott nézettséget hozott az indafotós galériámnak. És valljuk be, ez jólesett! Ősszel immár másodszor ért az a megtiszteltetés, hogy kedves fotós ismerősöm, Marius Vasiliu meghívása által a bukovinai Toamna la Voronet nemzetközi kiállításon vehettem részt néhány fotómmal.

Az év legjobbjának ezúttal egy fekete-fehér képet ítéltem. Érdekes, hogy viszonylag ritkán csinálok ff-t, de egy all time top 10-be biztosan bekerülne néhány monokróm kép annak ellenére, hogy imádom az erős színeket. Itt viszont a téma különlegessége és az örök szerelmem, a hosszú záridő kombinációja szinte nem is engedett színes változatot.

Szerintetek jó kép nyert? Ráadásnak egy kis gyűjtés 2010, számomra legkedvesebb képei közül.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Nemrégiben fantasztikus élményben volt részem. Egy repülőgépszerelő ismerősöm felajánlotta, hogy bevisz a legnagyobb stockholmi reptér ’tiltott’ részeire, a szervizhangárokba, ahol a gépeket pihentetik és javítják. A minap tehát felkerekedtünk és fotós társammal éltünk a meghívással. Életre szóló esemény volt. Amúgyis érdekelnek a repülők, és igazán elsőosztályú idegenvezetést kaptunk, vezetőnk minden kérdésre válaszolt és magától is mesélt egy csomó mindent. A legszédítőbb talán a függőleges vezérsíkhoz való felmászás volt - ki gondolta volna, hogy ilyen magas egy repülő? Izgalmas volt látni a teljesen kibelezett gépeket, ülések és panelek nélkül, mindenhol szigetelés és huzalok rengetege… A fotózással csínján kellett bánni, ezért egy kölcsön G11-el nyomultam (finom kis holmi, kéne), amely nem zavart túlságosan. Persze vakuzni mindenhol tilos volt, és amúgy sem szeretem a vakus képeket, ezért igyekeztem a magas ISO és a még elviselhető záridő határmesgyéjén mozogni. A G11-ben van stabilizátor és nagyon sokat segít, a szokásos 1/60 körüli bemozdulásos határt 1/25 köré simán kitolja és ez bizony nagy segítség a fényszegény környezetekben.

Szintén nagy élmény volt a régi DC-3 utasszállító, ‘akit’ a veteránok, nyugalmazott technikusok javítgatnak egy félreeső hangárban.Következzenek a képek!

1. Heti szinten keresnek meg emberek a blog kapcsán. Szinte kivétel nélkül azzal kezdik, hogy a neten keresgélve találtak a blogomra, és tanácsot szeretnének a kiköltözéssel, itt tanulással kapcsolatban. Eddig mindenkinek segítettem, akinek tudtam, soksok óra munkát befektetve ebbe. Utánajártam iskoláknak, munkahelyeknek, szálláslehetőségeknek. Könyveket kerestem, tanácsot adtam, linkeket gyűjtöttem, szálláslehetőségeket kutattam, törtem a fejem. Tisztelet a kivételnek, de az esetek döntő többségében nemhogy egy köszönömöt, de semmilyen visszajelzést nem kaptam a munkámra. Kesergés meg panaszkodás helyett inkább cselekszem: január egytől mindennemű konzultációval felhagyok és a költözni vágyókat szeretettel a Google felé irányítom. Az oldalsávba, a linkek közé kitettem a svéd bevándorlási - pardon, migrációs - hivatal angol nyelvű oldalát, ahol el lehet kezdeni a keresgélést. 

2. A blog átalakul énbloggá. Természetesen továbbra is svédországi kötődésű lesz, hiszen itt élek. De ezentúl saját élményeimen keresztül közelítem meg a mesélnivalókat, svéd furcsaságokat, különböző meg hasonló dolgokat, érdekességeket. Több kép is lesz a mindennapi dolgokról! Az ihletet Tom Bobb és Ziebi blogjai adják. Már régóta szeretnék egy énblogot és így remélhetőleg a tartalom is sokkal gyakrabban frissül majd.

Kedves fotós ismerősöm Stockholmban járt dolgozni. Szabadidejében a városban kölcsönvehető bringákat nyüstölte: reggelente felült egyre és végigtekert a városon, mindig más-más útvonalon. Ez nem egyedi dolog, azonban Zoli fogta a filmfelvevőgépét, a bicikli elülső sárhányójára erősítette és végigfilmezte az útjait. Az alacsony perspekt ívából filmezett, napsütötte, sokszor néptelen, lélegzetelállító sebességgel tovasuhanó város képei nekem felejthetetlen élményt nyújtottak. Nincs idegenvezetés, nincs zene, nincsenek effektek, csak a menetszél süvítése és a küllők kattogása kíséri a látványt. Remélem, nektek is ugyanannyira tetszik majd, mint nekem.

Múlt hétvégén volt itt a nagy fotókiállítás és vásár. Háromnapos rendezvény, az összes nagy és kicsi gép- és tartozékgyártó, könyvkiadó, iskola és egyéb, a fotózás iránt érdeklődők pénzére ácsingózó cég kint van és nagyon jó buli szokott lenni. Idén is kint voltam néhány ismerőssel. Az egész napos mászkálás fénypontjait vitathatatlanul a két sztárfotós, a svéd madárfotós Brutus Östling és az évtizedek óta a NG-nek dolgozó Frans Lanting előadásai jelentették. Östling lélegzetelállító albatrosz- és pelikánfotókat mutatott és nagyon közvetlenül mesélt a fotózás körülményeiről - többek között azt is elárulta, hogy JPEG-ben fotóz és egyáltalán nem bánja, ha zajos lesz a kép, inkább felcsűri az ISO-t. Nem csak telés, de halszemes fotókat is mutatott és csak csodálni lehet a képességét, ahogy a madarak bizalmába férkőzik.
Lanting többnyire anekdotázgatott, nagyon természetesen szőtte bele a képvetítést az előadásba, az egy óra nagyon hamar eltelt. Távolról, kompakt géppel, a sötétben lőttem róla két képet és kitettem a Facebook-ra, ahol aznap Lantingot, illetve az általa üzemeltetett kiadót is bejelöltem. Miután visszaigazolt, megtalálta a róla készült fotómat és - kitette profilképnek.
Érhet kocafotóst ennél nagyobb megtiszteltetés? Mintha egy fényes kitüntetést tűztek volna ki a mellemre. Itt is megmutatom, ni.

A facebookon már említettem, hogy megkeresett a Kossuth rádió MR1, hogy szerepeljek egy november 1-i adásban, ahol a Halottak napja témán belül a temetőkről lesz szó. Pár mondatot fogok mondani a temetőfotózásról. Miért járok oda? Milyen a hangulat? Milyen kihívások elé állítják a fotóst a temetőkben található témák?

A műsor egy része élő beszélgetés lesz, a velem készült interjút előre vették fel, ezért én sem hallottam még a műsort. Remélem, nem leszek nagyon béna (illetve voltam a felvétel során).  A téma a Kossuth rádió Napközben műsorában kerül adásba, november elsején (hétfő), 9 és 11 óra között. Akinek van kedve, az élőben, valamint adás után három hétig utólag is meghallgathatja az adást a következő linken: http://hangtar.radio.hu/ , a Kossuth rádió fülre kattintva.

Zsófi küldte az alábbi levelet és gondoltam, a választ megírom poszt formájában, hátha másnak is hasznos lehet.

Szia Réka, nagyon tetszik néhány képed, és mivel totál amatőr vagyok, megkérdezném, hogy hogy állnál neki a helyemben fényképezőgépet keresni.
Okt végén megyünk Isztambulba pár napra, és nagyon szeretnék nem semmitmondó képeket csinálni, mert jelenleg csak egy zsebméretű kis gépünk van.
Olyasmi hangulatokat szeretnék elérni, mint a HDR-mappában a Street, The Sentinel, Clouds over Rosenborg, vagy a városos képek közül Uppsala, 1,2,3,4, Al Chapman, Dawn over Vatican, In the Ghetto, Splish, The coldest day.
Tudnál tippeket adni? Bp-i vagyok, úgyhogy a kínálat nem hiszem, hogy gond lenne, 100-120 e körül tundék most rászánni, akár nem teljesen új gépre is.

Köszönöm,
Zsófi

Előszöris: egy belépőszintű DSLR gép ára, kitobjektívvel, kb. 120-150.000 forint. Ezzel már sokra lehet menni, és ha az ember beszerez hozzá egy 25.000 forintos, fényerős fix objektívet (50/1.8, ami a legtöbb gyártónak van) és egy olcsó teleobjektívet (Sigma 70-300/4-5.6 APO DG Macro, 60.000 forint alatt kapható), akkor az összes említett fotó elkészíthető, amit Zsófi említett.

Mondhatnám, hogy 120.000 forintból kijön egy Canon PowerShot G11, ami a kompaktok csúcsmodellje. Ezzel a következő hátrányok vannak:

- Rövid a leghosszabb záridő (15 másodperc, szép esti fotókhoz nem mindig elég)
- ISO400-on már látható a zaj, egy DSLR-nek ez az ISO szint meg se kottyan
- Nem túl nagy a zoomátfogás, egy DSLR kitobija nagyobb látószöget ad és Zsófi sok 10-15mm fotót pecézte ki magának, egy kompakt látószöge szerintem túl szűk lenne neki
- A kompakt gép mindig lassabb, mint a tükörreflexes, ezért értékes pillanatokról maradhat le az ember.
- A kompakt fényereje alulmarad a fényerős fixektől, egy 50/1.8 nagyon hasznos a rosszabb fényviszonyokban, amelyekkel a kompakt nem fog megküzdeni

Azonban ha belefektetsz x százezer forintot egy tükrös rendszerbe, akkor érdemes megfontolni a következőket:

- A legjobb képek hajnalban és alkonyatkor készülnek, amikor a legtöbb ember jóízűen alszik vagy meghitt vacsorához készülődik. Ha van egy ‘mindentudó’ felszerelésed, érdemes feláldozni ezeket a perceket, hogy igazán élvezd a jókor, jó helyen készült képeket. Ha nem akarsz reggel-este fényvadászni, állványt cipelni, hanem inkább napközben, napsütésben akarsz fotózni, akkor elég lesz a jó minőségű kompakt!
- Állvány esti fotókhoz és igazán jó minőségű tájképekhez mindenképpen szükséges. Sokáig egy olcsó Hama Star 63-at használtam, szélcsendben ez megfelel, az af Chapman c. fotó is ezzel készült.
- Ha nem is vagy híve a ‘fotosoppolt’ képeknek, mindenképpen érdemes valamennyi időt befektetni a fotók prezentálásába, mert a technika még nem tart ott, hogy a gép azt lássa, mint a szemünk, ezért a színeken, kontraszton, esetleg vágáson érdemes igazítani, hogy azt lásd a fotón, amit a helyszínen láttál.
- A DSLR rendszer egy feneketlen pénznyelő lyuk. Mindig kiszemelsz valami új kiegészítőt (szűrők, állvány, szoftver, a drága objektívekről nem is beszélve), amit okvetlenül be kell szerezni, hogy megvalósítsd az épp aktuális fotós álmod.
- TÁSKÁT vegyél, nehogy úgy járj, mint én, hogy az egy hetes géppel elkapott egy nyári felhőszakadás és egy nénitől kapott auchanosszatyorba burkolva, a felsőm alá rejtve rohantam haza vele, nehogy megázzon.

Gépvázról: nekem a kifutó modell Canon EOS 450D van, jelenleg nem szeretnék jobb gépvázat, ez minden lehetőséget megad, amit szeretnék. Mindegyik gyártónak van hasonló modellje, ezek között érdemes körülnézni (a Nikon D40 sorozatot nem tudom ajánlani, mert hiányzik belőle a fókuszmotor, de azon kívül tényleg csak tapogatás és szimpátia kérdése a dolog).

Lássuk, milyen képekről van szó és mi szükséges hozzájuk.A szövegbe linkeket illesztettem az idevágó korábbi posztjaimból.

S T R E E T - ez a fotó Sigma 10-20 ultranagylátóval készült, 10mm fókusztávon, kézből. HDR és Urban Acid utómunkával tuningoltam a macskakövek kontrasztját.

Sentinel - Sigma 18-50 objektív, kézből. A hosszú záridőt 2db polárszűrő segítségével értem el, a felhők HDR utómunkától kontrasztosak.

The Coldest Day - ez még a Canon 350D-vel, a kitobival (18-55/3.5-5.6) készült, egy jéghideg, fagyos téli reggelen, napfelkelte előtt, a Margithídról. A kék szín az időpontnak és időjárásnak köszönhető.

Splish - Canon 50/1.8 objektív, f1.8 rekesz és 1/4000 másodperc záridő, ami megfagyasztotta a fröccsenő vizet. A gyors záridős vízcseppfotózásról ebben a posztban írtam.

In The Gettho - Canon EOS 350D és Canon 50/1.8 objektív, itt a színeken történt erőteljes módosítás. Az eredeti, utómunka nélküli fotó itt található.

Ennek a fotónak a legfontosabb paramétere, hogy a római üdülés egy reggelén fél ötkor keltem, hogy pirkadatra leérjek a Teveréhez fotózni a legjobb fényekben. További segítségemre volt egy állvány, egy ND szűrő és a Sigma 70-300 objektívem.  A látvány teljes egészében Róma és a hajnal érdeme. Az éjszakai fotózásról itt írtam.

Sigma 18-50 objektív, polárszűrő, HDR és ff-konverzió. Meg persze egy különösen szép felhős délután.

Kék óra - kérem figyeljék meg a kedélyesen vacsorázó és iddogáló embereket a túlparti kocsmában! Sigma 10-20 nagylátószög, állvány.

Itt szintén a Sigma 10-20 nagylátót használtam, a lágy fények egy ködös estének köszönhetők, a köd miatt az ég sem éjfekete, hanem a város visszaverődő fényeitől lilás. Sötét volt, ezért 90 másodperces záridőt használva szépen elmosódott a hullámzó víz és megszórta a tükröződő fényeket.

Alkonyat, ellenfény, erőteljes alexpó, hogy a szobor és lámpák sziluetté váljanak. A kompakt érzést a Sigma 70-300 teleobjektívvel értem el.  Ellenfényes poszt itt.

Remélem, lesznek még kérdések a poszttal kapcsolatban - ezeket kommentben jelezzétek! Köszi!

Hazafelé tartottam, nehéz cekkerekkel megrakodva. A metró az óváros mellett a felszínen halad, és a telefonnyomogatásból feltekintve csodás látvány tárult elém. Az egész nap szemerkélő eső elállófélben volt és a kora esti napsugarak megvilágították a szürke felhőfal előtt álló régi házakat. A Mälaren tó és a tenger találkozásánál fekvő víztükör remegve verte vissza a látványt. Persze azonnal leugrottam a metróról és rohantam, hogy elkapjam a fényeket. Vadul nekiálltam fotózni a tükröződést, de igazából egy nagylátó hiányzott volna, mert csak az 50/1.8 volt nálam. Ezért aztán olyat csináltam, amit még soha: 12 képes, 3 soros panorámát. 4-4 kép volt egy sorban.
A képeket először JPEG-be konvertáltam és soronként betöltöttem őket a Photoshopba. Automate > Photomerge, itt a Cylindrical opciót választottam, hogy minél több megmaradjon az összeillesztett képekből. Így aztán kaptam 3db 275MB méretű PSD fájlt. Ezeket némileg átméreteztem, hogy a végső összerakásnál ne omoljon össze a teljes rendszer, majd a három sort elforgatva összeraktam. Tadaa! Egyszerűen hangzik, de nagyon sok fejtörést okozott, amíg rájöttem, több mint egy órát ültem vele, igaz, az idő nagy része a várakozással telt el, amíg a PS gondolkozott.

(Valamiért nagyon homályosak a kis képek, kattintásra megjelenik eredeti, szép, nagy, éles verzióban)