Egy újabb lépésről-lépésre utómunkát mutatok be.
A képhez egy sima 3xp HDR-t használtam fel: 3 expo, -2, 0 és +2 értékekkel, JPG formátumban generálva Photomatixxal, alap beállítások, semmi különleges.
Ezen kívül egy textúrát használtam fel a CGTectures.com weboldalról.

1. Nyissuk meg a felhasználni kívánt képet és textúrát.

2. Szükség szerint vágjuk és méretezzük át a textúrát, hogy pontosan illeszkedjen az eredeti képhez.

3. A Move (mozgató) eszköz segítségével húzzuk a textúrát a képre.

4. A Blending mode (keverési mód) legyen Overlay, az Opacity (átlátszóság) 100%.

5. Rétegek egyesítése

6. Új réteg a ctrl+j paranccsal.

7. Image > Adjust > Gradient Map. Ez egy jó kis ff konverzió.

8. Image > Adjust > Photo Filter > Sepia. Erősség 85%. (Még mindig az új rétegen vagyunk.)

9. A szépia réteg erőssége 30-40%. Nagy ecsettel az ég és a víz visszaradírozása. A fakítás csak a kastélynak kell, a többi maradhat színes.

10. Rétegek egyesítése.

11. Újabb réteg.

12. Keverési mód: Multiply.

13. Nagy és lágy szélű ecsettel (erősség: 30-40%) a kép közepének visszaradírozása > erős vignettálás hatás.

14. Rétegek egyesítése.

15. Színegyensúly finomhangolás.

16. Kész :)

One type of HDR is the DRI. The acronym is very straightforward: Dynamic Range Increase. DRI images are made using one single RAW file. The technique comes in handy when there is no possibility to shoot bracketed photos of a theme (for example moving objects) or when you simply want to see what it does to your photos Here is an example to what DRI can do for your photos.

Már régóta meg akarom mutatni ezt az oldalt, ugyanis innen szedtem az utómunka-játék ötletét. A szerző egy nagyon jó alapkép-sorozatot publikált feldolgozásra és az eredmények enyhén szólva is hihetetlenek. Nagyon sokféle interpretáció született. Sajnos a képek egy része már nem érhető el, de a megmaradókból is bőven lehet mazsolázni. Jó nézegetést!

Sok HDR fotóm láttán felmerül a kérdés: nem lehetett volna ezt HDR nélkül, egy expóval megoldani? Mivel ez az a kérdés, amelyet talán a leggyakrabban magyarázok, szóljon helyettem néhány előtte és utána fotó. Az alábbi képsorozat első képe a +/-0 expós, tehát korrekt exponálással készitett fotó, a második pedig a kész HDR kép. A képhez 5 képből álló sorozatot lőttem, természetesen állványról: -2, -1, 0, 1 és 2 EV értékekkel. A rekesz f16 volt, a záridő 3.2 és 30 másodperc között alakult.
A harmadik kép pedig az eredeti méretet és felbontást ábrázolja, egy kis rész a fotó közepéről. A szellemkép, bemozdulás hiánya jól ábrázolja, hogy miért érdemes minden HDR-t állványról lőni (nem csak a hosszú záridős képeket). Objektiv: Sigma 18-50/3.5-5.6 DC.

A Látomás c. fotó teljesen PS mentes. Sehol egy layers, egy HDR, egy DRI, vagy akár egy acid, amig a szem ellát. Érthető módon ebbe a szokatlan puritanizmusba majdnem belebetegedtem, ezért gyorsan kellett készitenem egy szines-szagos agyonmanipulált fotót is. Ime, tessék:
Csodás, nem? ez egy telivér HDR, 3 expo készült (a baloldali kép a 0 EV értékű, középső). Majd a HDR képre ráment egy enyhe acid (most már nem a kész actiont használom, hanem saját magam kotyvasztom ki curves-ben), valamint különböző keverési módokban (overlay, multiply) egy kis vignettálás. Ja és amint látszik, egy kicsit a dőlést is korrigálni kellett. Igy jár az ember, amikor térdelve-fekve kúszik a diszburkolaton, hogy kellő szöget találjon a fotózáshoz. Kicsit csámpás lett a kép, de ennek is örültem, no meg hogy nem mozdult be a kezem a 3 expo közben, mivel állvány az természetesen nem volt nálam.

Egyik kedves olvasó kérdezett rá, milyen technikával állitom elő a fekete-fehér, illetve duotone szoborfotóimat. Nos, a megoldás három lépésben rejlik: DRI, Gradient Map és Curves.
A DRI eljárásról már irtam, röviden összefoglalva egyetlen RAW fájlból készitem ezt a fajta képet. A RAW kovertáló programban készitek egy +0.5, 0 és egy -0.5 expoziciós értékű képet, majd ezeket betöltöm egy HDR szoftverbe (én Dynamic-Photo HDR-t használok, de a Photomatix is ugyanolyan jó, a PS-t nem tartom alkalmasnak erre) és finoman finoman összedolgozom. Tehát nem szabad túlzásba vinni a HDR hatást, hiszen a lényeg nem ez. Szemléltetésképpen megmutatom ezt az angyalos fotót teljesen érintetlenül és DRI változatban. Azt gondolom, szembetűnő a külöbség: a jobboldali, DRI képen sokkal gazdagabbak a tónusok, jobban kijönnek a részletek. Érdemes ezt a bal felső részen, a márvány erezetén is megfigyelni! Egyszerűen életre kel a kép, mélységet kap.
A jobboldali képből kiindulva a következő lépés a fekete-fehérré való átalakitás. Ehhez én mindig a Gradient Map funkciót használom, úgy tapasztalom, sokkal kontrasztosabb eredményt ad, mint a sima szintelenités.
Ezután következhet a tint, vagyik elszinezés. A Curves-ben csak a vörös és zöld szincsatornákhoz nyúlok hozzá, ahhoz is csak egy icipicit. És kész is a végeredmény. RAW-tól webes feltöltésig - DRI-vel együtt - 5-6 perc, ha az ember tudja, hová nyúl.

Néha hallok olyan büszke kijelentést, hogy ‘én egyáltalán nem manipulálom a képeimet’, ‘nem nyúlok hozájuk egyáltalán’, stb stb. Ezekben a megnyilvánulásokban az a közös, hogy
a) a készítő lenéz minden fotószerkesztő szoftvert és azokat is, akik használják
b) a készítő kezdő és nem mélyült el a fotózás elméletében és gyakorlatában.
c) a készítő nincs tisztában az utómunka fogalmával.

Néha az a benyomásom, hogy az illető azt hiszi: az utómunka egyenlő azzal, hogy rózsaszín nyuszikat vagy vérvörös naplementéket retusálok rá egy fotóra, amely azelőtt egy lepusztult gyárépületet ábrázolt. És kész a mestermű.
Ez abból fakadhat, hogy sokak szemében az utómunka egyenlő a Photoshopban található filterek használatával, vagy tetemes képelemek kiretusálásával vagy össze nem illő képelemek egymásra halmozásával. Ez természetesen meg sem közelíti a teljes igazságot. Az imént említett beavatkozások számomra nagyjából kimerítik a hibásan alkalmazott utómunka fogalmát. Elmondanám, én hogy értelmezem a dolgot. Szigorúan a saját felfogásomon alapuló vélemények következnek, semmiképpen nem tartom őket univerzális igazságnak!

1. Az utómunka nem arra való, hogy rossz képből jót gyártsunk.
2. Az utómunkával a jó, tudatosan elkészített fotóknak adjuk meg azt, amire a fényképezőgép nem volt képes.
3. Az utómunka alkalmas arra, hogy saját elképzeléseink, lelkivilágunk szerint alakítsunk egy fotón.
3. A több képelem egymásra halmozása nem utómunka, hanem digitális illusztráció.

‘Kattintás után nem nyúlok a képhez’ - vajon aki ezt mondja, hogyan nézné meg a filmes fotóit? Már az előhívás is utómunka, a nagyításról nem is beszélve, ahol rengeteg beavatkozási lehetőség van. A kereskedelmi laborokban is alkalmazzák a színkorrekciót, kontrasztjavítást, gyakran az ügyfél tudta nélkül, aki megnézi a feljavított képeket és örül, hogy milyen jól fotózik.

Úgy gondolom, hogy egy gondosan elkészített fotó megköveteli a gondosan kiválasztott utómunkát. Nincs olyan kép, amely keretezésre, kasírozásra készen jönne ki a gépből, legyen az kisfilm, KF, dia vagy digitális fájl. Mindegyiket a témának és a színeknek megfelelően kell előhívni és bemutatásra kész állapotba hozni. Szerintem. :)

A következő post a minimális beavatkozást igénylő képekről fog szólni: a RAW konverziót fogom bemutatni, ahogy én csinálom. Addigis készítettem két kis szemléltető anyagot.

Ebben a galériában azok a fotóim láthatók, ahol csak RAW konverziót alkalmaztam az utómunka során.
És ebben pedig azokat a képeket helyeztem el, amelyeket egy sajátos képi világgal láttam el az utómunka során.

Fontos megjegyezni, hogy a második galériában szereplő képek nem utólagos ‘unaloműzésből’ kapták a soksok PS-t, hanem előre elgondolt koncepció alapján lettek olyanok, amilyenek. Ahogy azt egyik kommentelőm megjegyezte tegnap: ‘Részemről már a kép elkészítése előtt tudom, hogy mit fogok vele csinálni.’ (Cornholio)

Ez is egy nagyon gyakori kérdés. Milyen progikkal bütykölöm a képeimet? Hát van egypár :)

 - A RAW konverzióhoz a Canon ‘gyári’, fényképezőgépekhez mellékelt szoftverét, a Digital Photo Professional-t használom. Egyszerű és nagyszerű szoftver, könnyű megszokni. A fehéregyensúly-állítás ilyen kis pöpec módön történik. A Photoshophoz képest nagyon kevés módosítást végezhetünk a képen, dehát ez is a RAW konverzió lényege: finomhangolni az expozíciót és a fehéregyensúlyt, akár egy filmes előhívásnál.
Nagyon sok fotómon csakis a DPP-vel készült módosítások vannak: színegyensúly korrigálása, egy pici alexpó a teltebb színekért és kontrasztemelés. Nagyon sok képnél elég is ennyi.

- Photoshop CS3. Nekem nagyon bevált, az alapvető funkciókra (vágás, átméretezés, keret) és a bonyolultab utómunkákra (rétegezés, maszkolás, ff koverzió) is ezt használom.
[Sokan használják az ingyenes GIMP-et, amely tudásra vetekszik a PS-el, legalábbis abban, amire egy amatőrfotósnak szüksége lehet. Nekem nem vált be, de gondolom megszokás kérdése. Továbbá kipróbáltam a Corel Paint Shop Pro-t is, ami viszont nagyon szimpatikus volt.]

- A HDR-t sokakhoz hasonlóan a Photomatix-al kezdtem, jó volt, bevált, de Vista alatt valamiért elkezdett fagyni, úgyhogy újabban a Dynamic Photo HDRi n. progit használom. 35 dollár volt, neten át megvásárolható és minden nap áldom a kitalálóját, annyira jó :) intelligens, rugalmas, sokoldalú és felhasználóbarát. Csak ajánlani tudom annak, aki szeretne belekóstolni a HDR világába.

A HDR egyik alfaja a DRI kép. A rövidités a Dynamic Range Increase szavakat rejti. Tehát dinamikanövelés. A DRI képeket általában 1db RAW fájlból állitjuk elő. Ez olyankor jó, amikor a fotó elkészitésekor nem volt lehetőségünk exposorozatot lőni, vagy utólag kiváncsiak vagyunk erre az utómunkára.
A RAW fájlt három változatban mentettem le: -0.5, 0 és +0.5 értékekkel, tehát egy picit alá- és egy picit föléexponálva. Egy HDR programmal illesztettem össze őket. Ez már nem lesz valódi HDR, de a látványvilága hasonlit - ha nem visszük túlzásba. Ilyen pici expoeltéréseknél viszonylag természetes hatású a végeredmény.

DRI előtt és után.
A római fotóknál sokat használtam ezt az eljárást, egészen különleges mélységet kölcsönöz a tónusoknak, ami nagyon jól mutat a patinás épületeken.

Rögtön wgy HDR* fotóval nyitok. Egyik leggyakoribb megkeresés ugyanis erről a képről szól.

A fotó a budapesti Szent István bazilikában készült, ahol elég nehéz fénykörülmények uralkodnak. A főhajó viszonylag egyenletesen bevilágított, a kápolnák sötétek, az ablakokon erős foltokban áramlik be a fény. Ilyenkor célszerű a HDR használata. A technika lényege, hogy egy alul- és egy felülexponált fotót egymásba olvaszutnk, megnövelve a dinamikatartományt és ezáltal kiegyensúlyozottá tesszük a fényeket és tónusokat. Bővebben a HDR-ről ebben a remek cikkben.

Beltéri HDR készítéshez elengedhetetlen az állvány. 5 fotót készítettem, -2 és +2 EV közötti 1 lépéses eltérésekben. ISO és rekesz: ISO100, F16, és csak a záridpn módosítottam a felvételek között, hogy a képminőség minél egyenletesebb legyen. A leghosszabb záridő 30mp volt.

A komponálásról: a gyújtótávolság 18mm volt, és mivel panoráma nélkül az életben nem lehet az egész tamplombelsőt fotózni, úgy helyezkedtem, hogy néhány jellegzetes rész férjen bele a képkockába, a teljesség igénye nélkül. Végül egy félig megdöntött gépállást választottam, ilyenkor nagy előny egy 3D fej az állványon.

HDR eljárás: Az 5db, JPG-be konvertált képet a Photomatix HDR feldolgozó programmal raktam össze. A Tone Mapping menüben a legfontosabb csúszka a Light Smoothing nevű. Ez dönti el végső soron, hogy mennyire lesz reális vagy ‘HDR-es’ kinézetű a fotó. Azt tapasztaltam, hogy minél több képből áll össze a HDR, annál szebb és valósághűbb lesz a végeredmény, ezért is készült itt is 5 kép a hagyományos 3 helyett.

Utómunka: a kész HDR fotó nagyjából jó lett, de még megpiszkáltam a Color Balance (színegyensúly) beállítást is a Photoshopban, hogy a sok aranyozott részlet lehetőleg színhű legyen és a lilás-szürkés beütéseket eltüntessem.

Egy sokszor bevált tipp, hogy az elkészült és PS-ben megnyitott HDR fotón lefuttatom az Auto Levels funkciót, meglepően ügyesen teszi helyre az esetleg elcsúszott színeket és kontrasztot.

Végül következzék a -2, 0 és +2 EV fotók képe, legalul a PS előtti HDR eredménnyel.

*ami Tone Mapped fotó, tudom, ki lesz vesézve ez is :), addig pedig a közérthetőség kedvéért hívjuk HDR-nek ezt is, mint a multiexpós fotókat általában.

Utóirat: a kép a híres-hírhedt Canon EF-S 18-55 kitobival készült. Maximálisan elégedett lehetek a teljesítményével, a teljes méretű fotó itt tekinthető meg. Még így webes változatban is szép részletes, jó felbontású kép. Igaz, lerekeszelve és állvánról könnyű ilyet, de nem bántam meg, hogy mindegy egy éven át a kitobi volt a nagylátószögű optikám.