One type of HDR is the DRI. The acronym is very straightforward: Dynamic Range Increase. DRI images are made using one single RAW file. The technique comes in handy when there is no possibility to shoot bracketed photos of a theme (for example moving objects) or when you simply want to see what it does to your photos Here is an example to what DRI can do for your photos.

Drága Timber barátom a hétvégén rákattant a Lightroom-ra és most önzetlenül részletes beszámolót irt a használatáról. Remélem, mindenki olyan hasznosnak fogja tartani, mint én.

Az Adobe Lightroom RAW kezelő programot a legtöbben úgy ismerik mint a program amivel gyorsan lehet sok RAW képet konvertálni, katalógizálni. De a Lightroom ennél sokkal többet rejt ha egy picit mélyebben belemerül az ember.

A fehéregyensúly állításának lehetősége nem csak arra ad lehetőséget, hogy a kép "színhelyes" legyen, de egy egy képnél eljátszadozva vele különleges effektusokat lehet kihozni. Mivel ez nagyon speciális ezért a fehéregyensúly beállítás lehetőségét most a színhelyességre használjuk csak. Ennek több módja is van. Először is tudunk az előre beállított módok közül választani (akárcsak a fényképezőgépünk fehéregyensúly beállításánál). Választhatunk itt is AUTO-t természetesen, ami nagyon sok esetben jó eredményt ad. Ha ez mégsem sikerülne akkor a következő lehetőség egy olyan felületről kiválasztani egy színsemleges pixelt amiről tudjuk, hogy a szürke valamelyik árnyalata kellene, hogy legyen. Lehetőleg ne tiszta fehéret válasszunk mert az lehet kiégés is ami nem biztos, hogy jó fehéregyensúlyt fog adni.

Következő rész az expozició beállítása. Itt is van lehetőség AUTO beállításra de eddigi tapasztalataim szerint ilyenkor a program picit világossá teszi a képet (az én izlésemnek). De a legjobb eredményt itt is akkor kaphatjuk ha mindent magunk állítunk. Mivel a Brightness és a Contrast csúszka gondolom nem fog senkinek újdonságként hatni ezért arra most nem térnék ki :)

A Brightness/Contrast csúszka fölött van 4 csúszka amik viszont már nem teljesen egyértelműek egy kezdő számára:
- Exposure: a képet túl- vagy alulexponálhatjuk, szoftveresen. Ez olyan mintha a gépet magasabb vagy alacsonyabb ISO értékre állítottuk volna, így ha túl sokat kell emelni akkor előfordulhat a zajszint erősödése.
- Recovery: Ez a fényes területeket tompítja, így néha a kiégett részekbe még lehet egy kis részletet visszahozni.
- Fill Light: Ez a Recovery ellentéte. A sötétebb részeket világosítja. Ennek a használatát is csak mértékkel érdemes használni, mert könnyen zajt csalhat olyan helyekre ahol eredetileg nem volt semmi.
- Black: Ez egy érdekes beállítás. Ez a sötétebb részeket "buktatja be". így esetleges részletek elvesztésével sokkal kontrasztosabbá lehet tenni a képet.

Van még a Presence rész ami 3 értéket állít.
Clarity: Ez egyfajta "mikro kontraszt" állítási lehetőség.
Vibrance: Ez a szinek élénkségét / telítettségét állítja
Saturation: Ez a szinek erősségét állítja
Míg egy Vibrance -100 / Saturation +100 kép esetén a kép fog tartalmazni színeket, de csak ott ahol a kép eredetileg "nagyon szines" addig fordított esetben (V +100 / S -100) nem lesznek szinek a képen.

De ennél tovább is lehet menni ha a Split Toning részt is használjuk.
Ennek a lényege, hogy a sötét és világos részekre külön külön lehet egy bizonyos színárnyalatot adni. Ezek között az árnyalások között még egyensúlyt is lehet állítani, avagy melyik legyen dominánsabb.
Mind a Highlights és a Shadows résznél két értéket tudunk megadni. Az első a Hue, magát a színt fogja megadni míg a Saturation pedig az erősségét a szinezésnek. Ezekkel az értékekkel el lehet játszadozni addig, míg olyan eredményt nem kapunk, amilyet szeretnénk.

Nézzünk egy képet teljesen AUTO beállításokkal "előhíva":

Az első kép a következő beállításokkal:
Expo 0, Recovery 17, Fill Lights 33, Black 45 A kép kapott még egy kis vignettálást is a hatás fokozásának érdekében :)

A fenti kép a következő beállításokkal:
Expo 0, Recovery 17, Fill Lights 33, Black 45
A kép kapott még egy kis vignettálást is a hatás fokozásának érdekében :)

Jól látható, hogy a kép teljesen más hangulatot kapott.

Nézzünk pár példát a fenti képre:
Highlights: Hue 53 / Saturation 34
Shadows: Hue 177 / Saturation 21
Balance: 0

Ennél a képnél a Photoshopban elhíresült Urban Acid hatás elérése volt a cél. Remélem sikerült :) Highlights: 197 / 34
Shadows: 339 / 21
Balance: 0

A cél itt a mostanában divatos retro kék-pink tónus elérése volt a cél.

Highlights: 201 / 23
Shadows: 51 / 40
Balance: 0

Itt egy alapjában melegebb színtónus elérése volt a cél.

Utolsó példánkban a 300 cimű film komor, tompább barnás színvilágát próbáltam elérni:
Clarity: +26
Vibrance: +33
Saturation: -45
Highlights: 51/18
Shadows: 39/29
Blanace: +71

Ezen kívül a Lightroomban lehet még a képeinket:
-méretre vágni, akár meghatározott oldalaránnyal is
-forgatni, a vonalzó segítségével beállítani a helyes horizontot
-retusálni a Clone / Heal tool segítségével. Pl. eltüntetni a képhibákat (kosz a szenzoron, nem kívánatos pózna egy tájképen stb) akárcsak a Photoshop Stamp tooljával.

Ezek után felmerül az emberben a kérdés, hogy valójában miért is kellene ragaszkodni a Photoshophoz minden utómunkához? :)

Jó kisérletezgetést mindenkinek!

Két fotó, kétfajta utómunka. Először a minimális.

Mivel még az ND8 szűrővel is nehezen értem el rendesen hosszú záridőt, a kép egy picit túlexponált lett, ezt javitottam RAW-ban. 0.5 fényértéket sötétitettem a fotón. Továbbá a következő kis hisztogram érdekes adatokat mutatott.

  A képen csak egy kis, középső tartomány tartalmazott adatot, ez eredményezte a kontraszttalan, szürkehályogos kinézetet. (Aki tudja, mit mutat egészen pontosan ez a hisztogram, irja meg nyugodtan, nekem szakmailag fogalmam sincs hanem a ‘kis kontrasztnövelős izének’ titulálom. Ropppant profi vagyok, ugye?) Mindenesetre a képen látható módon elimináltam a tartomány nagy részét, hogy csak a közéső rész érvényesüljön. Egyből kijöttek a szinek, tónusok, a kép majdnem kiszökkent a monitorból. Ez a kis hisztogram a kedvenc funkcióm a RAW feldolgozás során. Photoshopban ilyet nem lehet, hiszen ez nem manipuláció, hanem expokorrekció. (Illetve a PS-ben is van már RAW konverter, de azt inkább illesse udvarias csend.)

Az Extrém kategóriában a következő képet mutatom.  Az utómunka pontos ismertetését ebben a Google dokumentumban irtam le. További kerepesi temetőfotók ugyanezzel az utómunkával itt.

Na ez jó rövid bejegyzés lesz, ugyanis nem használok plugineket :) hallottam már egy párról, amelyek érdekesnek tűnnek, pl. állitólag a NeatImage hiresen jó zajszűrője már plugin formájában is elérhető, vagy vannak különböző ff-konverter pluginek, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy kipróbáljam.

Ellenben használok egy actiont, ami majdnem plugin. Az action azt jelenti, hogy megnyitom az Actions menüt a Photoshopban és elinditok egy előre felvett folyamatot. Ez lehet keretezés vagy bármilyen fajta utómunka. Az action arra jó, ha pl. több fotót szeretnénk megváltoztatni ugyanazzal az eljárással. Ilyenkor ‘felvesszük’, betápláljuk a PS memóriájába a folyamatsort, amit később bármikor lehivhatunk és lefuttathatunk bármelyik fotón. Nagyon praktikus. Én főleg keretezéshez használom, de van egy nagyon különleges action, amelyet előszeretettel használok.
Urban Acid a neve. Elég baljósan hangzik, és valóban egy kicsit posztapokaliptikus hangulatot kölcsönöz a fotóknak. Fent két acidos kép.

Ha valaki kedvet kapott az acidhoz, innen letöltheti.
Ez egy zip fájl, amit

1. kicsomagolunk és szabadon választott helyre elmentjük.

2. Megnyitjuk a PS-ben az Actions-t, majd a piros pötty helyén egy jobb klikk: Load Action.

3. A megjelenő Tallózás/Browse segitségével megkeressük az imént elmentett acidactiont és betöltjük a PS-be.

4. Legközelebb már lehet is használni, WIndow > Actions > Urban Acid > Play.

5. A Play gombbal inditjuk el az action lefuttatását a fotón.

6. Mindegyik változtatás új rétegen történik, ezeket lehet módositani utólag is.

7. A végén, ha elégedettek vagyunk, akkor Layers > Merge layers és kész is a csodás acidos fotó.

Akit érdekel a dolog, annak acid galéria itt.

A HDR egyik alfaja a DRI kép. A rövidités a Dynamic Range Increase szavakat rejti. Tehát dinamikanövelés. A DRI képeket általában 1db RAW fájlból állitjuk elő. Ez olyankor jó, amikor a fotó elkészitésekor nem volt lehetőségünk exposorozatot lőni, vagy utólag kiváncsiak vagyunk erre az utómunkára.
A RAW fájlt három változatban mentettem le: -0.5, 0 és +0.5 értékekkel, tehát egy picit alá- és egy picit föléexponálva. Egy HDR programmal illesztettem össze őket. Ez már nem lesz valódi HDR, de a látványvilága hasonlit - ha nem visszük túlzásba. Ilyen pici expoeltéréseknél viszonylag természetes hatású a végeredmény.

DRI előtt és után.
A római fotóknál sokat használtam ezt az eljárást, egészen különleges mélységet kölcsönöz a tónusoknak, ami nagyon jól mutat a patinás épületeken.

Nagyon szeretem nézni a Dunán tovaúszó teherhajókat és régóta dédelgetett tervem volt, hogy megörökítsem ezeket a hatalmas monstrumokat. Erre egy esős reggelen került sor.

Az előkészületekről:
Szerencsére messziről láttam, hogy közeledik egy hajó, és volt időm pontosan megtervezni a felvételt. A helyszín - Árpád híd lábánál - adott volt, akárcsak az objektív: mindössze az 50/1.8 alapobjektív volt nálam. Ebből kellett hát kihozni, amit lehetett.
A hajót az alsó harmadolóvonalba akartam hozni és a kép alját mindenképpen a tükröződésnek szentelni, mert a felhős idő miatt szép telített színek, mély tónusok voltak és ezt a víztükör még szebben megdobja. A hídpillérek és a hídszerkezet alja szerencsére jó geometriai hátteret adtak a tülkölve közelgő témámnak.

Az exponálásról:
Mivel nem volt túl világos, az ISO400 mellett döntöttem, a 350D-nek ez nem okoz zajosodási problémákat. A másik fontos paraméter a jókora élességtartomány volt, ezért f/9-re állítottam a rekeszt. Szerencsére a záridő így még elfogadható volt, 1/200, ezzel nem kellett kompromisszumot kötni.
[Mindig M, azaz manuál módban fotózok, mivel így tudom a leggyorsabban és legegyszerűbben módosítani a beállításokat. Néha ISO-t emelek, néha kettőt pityentek a záridőn, néha egyet pöccintek a rekeszen. Megvan a fílingje, amikor már fénymérő nélkül is meg tudom saccolni, hogy egy adott fényviszonyhoz milyen expobeállításokra van szükség! :) ]
És végül elérkezett a pillanat. A hajó kitolta rozsdás, nagy orrát a hídpillérek közül. Nesztelenül suhant és annyira lenyűgöző volt, hogy egy szívdobbanásnyi időre megfeledkeztem mindenről, de aztán észbekaptam és exponáltam. A hajó, részben az előkészületeknek, részben a szerencsének, részben pedig a tükörreflexes gép csodálatos lagmentes exponálásának köszönhetően nagyjából odakerült, ahova elképzeltem. A rákészülés kb. öt perc volt, tehát ezerszerese az exponálási időnek.

Az utómunkáról:
RAW-ban fotóztam (erről is lesz post), a Canon saját konvertáló szoftverét, a DPP-t használom. A fotó egy kis kontrasztot kapott és a fehéregyensúlyt leheletnyit eltoltam sárgába. Mivel a 350D hajlamos öntörvényűen kompenzálni a színeket és így túl zöldes képeket produkál, így nagyjából az eredeti színvilágot kaptam vissza.

Rögtön wgy HDR* fotóval nyitok. Egyik leggyakoribb megkeresés ugyanis erről a képről szól.

A fotó a budapesti Szent István bazilikában készült, ahol elég nehéz fénykörülmények uralkodnak. A főhajó viszonylag egyenletesen bevilágított, a kápolnák sötétek, az ablakokon erős foltokban áramlik be a fény. Ilyenkor célszerű a HDR használata. A technika lényege, hogy egy alul- és egy felülexponált fotót egymásba olvaszutnk, megnövelve a dinamikatartományt és ezáltal kiegyensúlyozottá tesszük a fényeket és tónusokat. Bővebben a HDR-ről ebben a remek cikkben.

Beltéri HDR készítéshez elengedhetetlen az állvány. 5 fotót készítettem, -2 és +2 EV közötti 1 lépéses eltérésekben. ISO és rekesz: ISO100, F16, és csak a záridpn módosítottam a felvételek között, hogy a képminőség minél egyenletesebb legyen. A leghosszabb záridő 30mp volt.

A komponálásról: a gyújtótávolság 18mm volt, és mivel panoráma nélkül az életben nem lehet az egész tamplombelsőt fotózni, úgy helyezkedtem, hogy néhány jellegzetes rész férjen bele a képkockába, a teljesség igénye nélkül. Végül egy félig megdöntött gépállást választottam, ilyenkor nagy előny egy 3D fej az állványon.

HDR eljárás: Az 5db, JPG-be konvertált képet a Photomatix HDR feldolgozó programmal raktam össze. A Tone Mapping menüben a legfontosabb csúszka a Light Smoothing nevű. Ez dönti el végső soron, hogy mennyire lesz reális vagy ‘HDR-es’ kinézetű a fotó. Azt tapasztaltam, hogy minél több képből áll össze a HDR, annál szebb és valósághűbb lesz a végeredmény, ezért is készült itt is 5 kép a hagyományos 3 helyett.

Utómunka: a kész HDR fotó nagyjából jó lett, de még megpiszkáltam a Color Balance (színegyensúly) beállítást is a Photoshopban, hogy a sok aranyozott részlet lehetőleg színhű legyen és a lilás-szürkés beütéseket eltüntessem.

Egy sokszor bevált tipp, hogy az elkészült és PS-ben megnyitott HDR fotón lefuttatom az Auto Levels funkciót, meglepően ügyesen teszi helyre az esetleg elcsúszott színeket és kontrasztot.

Végül következzék a -2, 0 és +2 EV fotók képe, legalul a PS előtti HDR eredménnyel.

*ami Tone Mapped fotó, tudom, ki lesz vesézve ez is :), addig pedig a közérthetőség kedvéért hívjuk HDR-nek ezt is, mint a multiexpós fotókat általában.

Utóirat: a kép a híres-hírhedt Canon EF-S 18-55 kitobival készült. Maximálisan elégedett lehetek a teljesítményével, a teljes méretű fotó itt tekinthető meg. Még így webes változatban is szép részletes, jó felbontású kép. Igaz, lerekeszelve és állvánról könnyű ilyet, de nem bántam meg, hogy mindegy egy éven át a kitobi volt a nagylátószögű optikám.