Egy újabb lépésről-lépésre utómunkát mutatok be.
A képhez egy sima 3xp HDR-t használtam fel: 3 expo, -2, 0 és +2 értékekkel, JPG formátumban generálva Photomatixxal, alap beállítások, semmi különleges.
Ezen kívül egy textúrát használtam fel a CGTectures.com weboldalról.

1. Nyissuk meg a felhasználni kívánt képet és textúrát.

2. Szükség szerint vágjuk és méretezzük át a textúrát, hogy pontosan illeszkedjen az eredeti képhez.

3. A Move (mozgató) eszköz segítségével húzzuk a textúrát a képre.

4. A Blending mode (keverési mód) legyen Overlay, az Opacity (átlátszóság) 100%.

5. Rétegek egyesítése

6. Új réteg a ctrl+j paranccsal.

7. Image > Adjust > Gradient Map. Ez egy jó kis ff konverzió.

8. Image > Adjust > Photo Filter > Sepia. Erősség 85%. (Még mindig az új rétegen vagyunk.)

9. A szépia réteg erőssége 30-40%. Nagy ecsettel az ég és a víz visszaradírozása. A fakítás csak a kastélynak kell, a többi maradhat színes.

10. Rétegek egyesítése.

11. Újabb réteg.

12. Keverési mód: Multiply.

13. Nagy és lágy szélű ecsettel (erősség: 30-40%) a kép közepének visszaradírozása > erős vignettálás hatás.

14. Rétegek egyesítése.

15. Színegyensúly finomhangolás.

16. Kész :)

Már régóta meg akarom mutatni ezt az oldalt, ugyanis innen szedtem az utómunka-játék ötletét. A szerző egy nagyon jó alapkép-sorozatot publikált feldolgozásra és az eredmények enyhén szólva is hihetetlenek. Nagyon sokféle interpretáció született. Sajnos a képek egy része már nem érhető el, de a megmaradókból is bőven lehet mazsolázni. Jó nézegetést!

Sok HDR fotóm láttán felmerül a kérdés: nem lehetett volna ezt HDR nélkül, egy expóval megoldani? Mivel ez az a kérdés, amelyet talán a leggyakrabban magyarázok, szóljon helyettem néhány előtte és utána fotó. Az alábbi képsorozat első képe a +/-0 expós, tehát korrekt exponálással készitett fotó, a második pedig a kész HDR kép. A képhez 5 képből álló sorozatot lőttem, természetesen állványról: -2, -1, 0, 1 és 2 EV értékekkel. A rekesz f16 volt, a záridő 3.2 és 30 másodperc között alakult.
A harmadik kép pedig az eredeti méretet és felbontást ábrázolja, egy kis rész a fotó közepéről. A szellemkép, bemozdulás hiánya jól ábrázolja, hogy miért érdemes minden HDR-t állványról lőni (nem csak a hosszú záridős képeket). Objektiv: Sigma 18-50/3.5-5.6 DC.

A fejlécben szereplő kép utómunkájáról sokan kérdeznek. Legutóbb T.J. Van egy rakat régi Google doksim az ilyen dolgokról, csak lusta vagyok áthozni ide őket. De íme:

A Beloved fotó utómunkája Photoshopban. Alább az eredeti kép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tetszett, de úgy éreztem, ráfér egy kis munka, amely kiemeli a temető túlvilági hangulatát és az angyal átszellemült arckifejezését.

1. Első lépésként kiklónoztam (retusáltam) egy repedést a márványban a szobor mögött. A retusálás nyoma halványan látszik a képen: a jobb oldali szárny szélénél kezdődik, és jobbra fut ki a képből.
2. Ezt követően új réteget hoztam létre a ctrl+j parancs segitségével és a keverést Multiply (Szendvicspozitiv) módra állitottam. Igy sokkal sötétebb, tónusosabb képet kaptam.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Mivel nem az egész képet akartam sötétre, egyes részeket visszaradiroztam a Radir eszközzel: arc, szárnyak teteje, nyak, mellkas.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. Rétegek összeolvasztása (Rétegek > Összeolvasztás, Merge Layers vagy Flatten Image). Ezután a 2. és 3. lépést megismételtem, tehát sötétités, visszaradirozás. Igy értem ez azt az igazi goth siri hangulatot.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. De még ez sem volt elég. A kék szint a szinszűrőkkel értem el. (Kép > Módositás > Fotószűrők, Image > Adjust > Photo Filter). A hármas Cooling Filtert használtam 20% erősséggel és a Greent 15% körül.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6. Egy kis kontrasztemelés következett, majd a Szűrők > Torzitás > Szórt fény (FIlter >Distort > Diffuse Glow) segitségével egy kis túlvilági ragyogást varázsoltam a csúcsfényekre.  Erősség 3, szórás 17.
7. A Lencsekorrekciók alatt található vignettálást is bevetettem a sarkok elsötétitése érdekében. Ezután mindig használjuk a rétegek összeolvasztását, mert a vignettálás külön réteget hoz létre a fotón. (Filter > Distort > Lens correction)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ennyi az egész :) a teljes utómunka 3-4 percet vett igénybe.

 

A Látomás c. fotó teljesen PS mentes. Sehol egy layers, egy HDR, egy DRI, vagy akár egy acid, amig a szem ellát. Érthető módon ebbe a szokatlan puritanizmusba majdnem belebetegedtem, ezért gyorsan kellett készitenem egy szines-szagos agyonmanipulált fotót is. Ime, tessék:
Csodás, nem? ez egy telivér HDR, 3 expo készült (a baloldali kép a 0 EV értékű, középső). Majd a HDR képre ráment egy enyhe acid (most már nem a kész actiont használom, hanem saját magam kotyvasztom ki curves-ben), valamint különböző keverési módokban (overlay, multiply) egy kis vignettálás. Ja és amint látszik, egy kicsit a dőlést is korrigálni kellett. Igy jár az ember, amikor térdelve-fekve kúszik a diszburkolaton, hogy kellő szöget találjon a fotózáshoz. Kicsit csámpás lett a kép, de ennek is örültem, no meg hogy nem mozdult be a kezem a 3 expo közben, mivel állvány az természetesen nem volt nálam.

Drága Timber barátom a hétvégén rákattant a Lightroom-ra és most önzetlenül részletes beszámolót irt a használatáról. Remélem, mindenki olyan hasznosnak fogja tartani, mint én.

Az Adobe Lightroom RAW kezelő programot a legtöbben úgy ismerik mint a program amivel gyorsan lehet sok RAW képet konvertálni, katalógizálni. De a Lightroom ennél sokkal többet rejt ha egy picit mélyebben belemerül az ember.

A fehéregyensúly állításának lehetősége nem csak arra ad lehetőséget, hogy a kép "színhelyes" legyen, de egy egy képnél eljátszadozva vele különleges effektusokat lehet kihozni. Mivel ez nagyon speciális ezért a fehéregyensúly beállítás lehetőségét most a színhelyességre használjuk csak. Ennek több módja is van. Először is tudunk az előre beállított módok közül választani (akárcsak a fényképezőgépünk fehéregyensúly beállításánál). Választhatunk itt is AUTO-t természetesen, ami nagyon sok esetben jó eredményt ad. Ha ez mégsem sikerülne akkor a következő lehetőség egy olyan felületről kiválasztani egy színsemleges pixelt amiről tudjuk, hogy a szürke valamelyik árnyalata kellene, hogy legyen. Lehetőleg ne tiszta fehéret válasszunk mert az lehet kiégés is ami nem biztos, hogy jó fehéregyensúlyt fog adni.

Következő rész az expozició beállítása. Itt is van lehetőség AUTO beállításra de eddigi tapasztalataim szerint ilyenkor a program picit világossá teszi a képet (az én izlésemnek). De a legjobb eredményt itt is akkor kaphatjuk ha mindent magunk állítunk. Mivel a Brightness és a Contrast csúszka gondolom nem fog senkinek újdonságként hatni ezért arra most nem térnék ki :)

A Brightness/Contrast csúszka fölött van 4 csúszka amik viszont már nem teljesen egyértelműek egy kezdő számára:
- Exposure: a képet túl- vagy alulexponálhatjuk, szoftveresen. Ez olyan mintha a gépet magasabb vagy alacsonyabb ISO értékre állítottuk volna, így ha túl sokat kell emelni akkor előfordulhat a zajszint erősödése.
- Recovery: Ez a fényes területeket tompítja, így néha a kiégett részekbe még lehet egy kis részletet visszahozni.
- Fill Light: Ez a Recovery ellentéte. A sötétebb részeket világosítja. Ennek a használatát is csak mértékkel érdemes használni, mert könnyen zajt csalhat olyan helyekre ahol eredetileg nem volt semmi.
- Black: Ez egy érdekes beállítás. Ez a sötétebb részeket "buktatja be". így esetleges részletek elvesztésével sokkal kontrasztosabbá lehet tenni a képet.

Van még a Presence rész ami 3 értéket állít.
Clarity: Ez egyfajta "mikro kontraszt" állítási lehetőség.
Vibrance: Ez a szinek élénkségét / telítettségét állítja
Saturation: Ez a szinek erősségét állítja
Míg egy Vibrance -100 / Saturation +100 kép esetén a kép fog tartalmazni színeket, de csak ott ahol a kép eredetileg "nagyon szines" addig fordított esetben (V +100 / S -100) nem lesznek szinek a képen.

De ennél tovább is lehet menni ha a Split Toning részt is használjuk.
Ennek a lényege, hogy a sötét és világos részekre külön külön lehet egy bizonyos színárnyalatot adni. Ezek között az árnyalások között még egyensúlyt is lehet állítani, avagy melyik legyen dominánsabb.
Mind a Highlights és a Shadows résznél két értéket tudunk megadni. Az első a Hue, magát a színt fogja megadni míg a Saturation pedig az erősségét a szinezésnek. Ezekkel az értékekkel el lehet játszadozni addig, míg olyan eredményt nem kapunk, amilyet szeretnénk.

 
 

Nézzünk egy képet teljesen AUTO beállításokkal "előhíva":

Az első kép a következő beállításokkal:
Expo 0, Recovery 17, Fill Lights 33, Black 45 A kép kapott még egy kis vignettálást is a hatás fokozásának érdekében :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fenti kép a következő beállításokkal:
Expo 0, Recovery 17, Fill Lights 33, Black 45
A kép kapott még egy kis vignettálást is a hatás fokozásának érdekében :)

Jól látható, hogy a kép teljesen más hangulatot kapott.

 

 

 

 

 

 

 

Nézzünk pár példát a fenti képre:
Highlights: Hue 53 / Saturation 34
Shadows: Hue 177 / Saturation 21
Balance: 0

Ennél a képnél a Photoshopban elhíresült Urban Acid hatás elérése volt a cél. Remélem sikerült :) Highlights: 197 / 34
Shadows: 339 / 21
Balance: 0

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A cél itt a mostanában divatos retro kék-pink tónus elérése volt a cél.

Highlights: 201 / 23
Shadows: 51 / 40
Balance: 0

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt egy alapjában melegebb színtónus elérése volt a cél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó példánkban a 300 cimű film komor, tompább barnás színvilágát próbáltam elérni:
Clarity: +26
Vibrance: +33
Saturation: -45
Highlights: 51/18
Shadows: 39/29
Blanace: +71

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezen kívül a Lightroomban lehet még a képeinket:
-méretre vágni, akár meghatározott oldalaránnyal is
-forgatni, a vonalzó segítségével beállítani a helyes horizontot
-retusálni a Clone / Heal tool segítségével. Pl. eltüntetni a képhibákat (kosz a szenzoron, nem kívánatos pózna egy tájképen stb) akárcsak a Photoshop Stamp tooljával.

Ezek után felmerül az emberben a kérdés, hogy valójában miért is kellene ragaszkodni a Photoshophoz minden utómunkához? :)

Jó kisérletezgetést mindenkinek!

Egyik kedves olvasó kérdezett rá, milyen technikával állitom elő a fekete-fehér, illetve duotone szoborfotóimat. Nos, a megoldás három lépésben rejlik: DRI, Gradient Map és Curves.
A DRI eljárásról már irtam, röviden összefoglalva egyetlen RAW fájlból készitem ezt a fajta képet. A RAW kovertáló programban készitek egy +0.5, 0 és egy -0.5 expoziciós értékű képet, majd ezeket betöltöm egy HDR szoftverbe (én Dynamic-Photo HDR-t használok, de a Photomatix is ugyanolyan jó, a PS-t nem tartom alkalmasnak erre) és finoman finoman összedolgozom. Tehát nem szabad túlzásba vinni a HDR hatást, hiszen a lényeg nem ez. Szemléltetésképpen megmutatom ezt az angyalos fotót teljesen érintetlenül és DRI változatban. Azt gondolom, szembetűnő a külöbség: a jobboldali, DRI képen sokkal gazdagabbak a tónusok, jobban kijönnek a részletek. Érdemes ezt a bal felső részen, a márvány erezetén is megfigyelni! Egyszerűen életre kel a kép, mélységet kap.
A jobboldali képből kiindulva a következő lépés a fekete-fehérré való átalakitás. Ehhez én mindig a Gradient Map funkciót használom, úgy tapasztalom, sokkal kontrasztosabb eredményt ad, mint a sima szintelenités.
Ezután következhet a tint, vagyik elszinezés. A Curves-ben csak a vörös és zöld szincsatornákhoz nyúlok hozzá, ahhoz is csak egy icipicit. És kész is a végeredmény. RAW-tól webes feltöltésig - DRI-vel együtt - 5-6 perc, ha az ember tudja, hová nyúl.

Pingutól kaptam a kérdést-postjavaslatot, ezúttal is köszönet érte.

Két vagy több fotót egymás mellé montírozni egy képen az egyik legegyszerűbb folyamat a Photoshopban, és a technika elsajátítása sok területen nagyon hasznos, én pl. sokat használom itt a blogban is, az előtte-utána jellegű képek bemutatására.
Kezdetnek nyissuk meg a felhasználni kívánt fotókat. Itt kettőt mutatok, de természetesen több képes mozaik esetén is ugyanez az eljárás. A példában a két kép egyforma méretű, ezt előzőleg érdemes ellenőrizni, hogy szép szimmetrikus eredményt kapjunk.

A két fotót egy közös alapra helyezzük. Ehhez nyissunk egy új dokumentumot (File > New…) és válasszuk ki a méretét. Én egyszerű A4 méretet szoktam választani, ez általában bőven sok és bátran lehet rajta kísérletezni és vagdosni.
Amikor megvan az új doksi és kényelmesen láthatóvá tettük az összes komponenst, válasszuk a Move Tool/Mozgató eszközt az eszközpalettán, kattintsunk a fotóra és egyszerűen húzzuk át a fehér munkalapra. A másikat is helyezzük mellé.

Ekkor az történik, hogy három réteget kapunk: a ’háttér’ a fehér munkalapunk, a ’réteg 1’ és ’réteg 2’ pedig a két fotónk. Ha mozgatni akarjuk valamelyik fotót a munkalapon, először jobb gombbal kattintsunk rá és válasszuk ki a rétegét, tehát hogy vele kívánunk foglalkozni. Így a Mozgató eszközzel tetszés szerinti helyre húzhatjuk a képet. Kapcsoljuk be a Rétegek ablakot, hogy könnyen nyomonkövessük, mi történik a képen (View > Layers, Nézet > Rétegek menüpont).

Egy hasznos segédeszköz a rács bekapcsolása, ez a View > Show > Grid (Nézet > Megjelenítés > Rács) menüpont alatt található.
Amikor nagyjából elégedettek vagyunk az összeállítással, vágjuk le a fölösleg nagy részét a munkalapról, de hagyjunk elegendő helyet a végső igazításhoz.
A munka elvégeztével olvasszuk egybe a rétegeket: Layers > Merge Layers/Flatten Image (Rétegek > Rétegek összeolvasztása). Vigyázat, ezután a képek már nem mozgathatók! A biztonság kedvéért én a többrétegű képről is készítek egy másolatot, amely a .psd kiterjesztést kapja.

Ha szöveggel is szeretnénk ellátni a képet, ezt a Text Tool segítségével tehetjük meg. Ezt kiválasztva egy kezdetleges szövegszerkesztő menü nyílik meg a photoshopban. A képre gépelt szöveg saját réteget alkot, amelyet a Mozgató eszközzel húzhatunk a helyére. A szöveg utólagos szerkesztéséhez is mindig válasszuk ki a Text Tool-t, így ismét be tudunk lépni a szövegbe. 

A háttérszín is könnyen beállítható. Ehhez mindössze válasszuk ki a Bucket Fill (Kitöltés) eszközt  és a színkeverő mezőben állítsuk be a kívánt háttérszínt, majd a kis vödörrel kattintsunk egyet a háttérre (fontos, hogy előzőleg a munkalap rétege legyen aktív, módosítható réteg és ne valamelyik fotó). 

Folytatódik a vita a Photoshop körül. Ma egyik kommentelő az alábbi cikket emlitette, nevettem is, amikor megláttam, hogy egyik blogomban a másikat idézik :) lehet hogy túl sokat blogolok? :D A cikk teljes terjedelmében és eddigi kommentekkel itt elolvasható. Kommentelni inkább ide kérem szépen, ha lehet :)